I really don't know...

Rég írtam. Tény. De nincs miről. Nincs történés. Legalább eget rengető történés nincs. Előző bejegyzésemben említett emlékekkel sikeresen megküzdöttem. Vagy csak magamnak mondom ezt. De ezen a szálon nem is haladok tovább, megint csak feltépném a sebeimet.

Igazából nincs célom. Csak vagyok. Beilleszkedtem a tömegbe. Ahogy egy japán közmondás tartja, a kiálló szöget be kell verni. Hát megtettem. Beálltam a sorba. Tömeggyártott lettem. Nem önmagam vagyok. Viszont, így eltűnök a sokaságban. Elrejtőzöm minden elől. Jól hangzik, de csak rövidtávú megoldás. Egy idő után biztosan megtalálnak azok a dolgok és emberek, akik akarnak tőlem valamit.

Szereztem egy barátnőt. Csúnya kijelentés, de szereztem. Ő nem akart tőlem semmit, én se tőle. De megéreztem a gyengeségét. Így most párkapcsolatban élek. Jól hangzik mi? Hát nagyjából ennyit is takar. Semmi elmélyült érzés, komolyabb törődés a másikkal. Csak úgy vagyunk. Olyan miért ne alapon. Ez az a tipikus gerinctelen helyzet, amikor "csak hogy legyen". Viszont nem hazudozom neki. Nem hazudom a szemébe, hogy szeretem, hogy hiányzik. Kedvemtől függően veszem fel vagy nyomom ki a hívásait.

Egy kedves ismerősöm, akivel mondjuk az utóbbi időben megromlott a kapcsolatom, kérdezett rá, hogy mi van a bloggal. Úgy gondolom hiányolja belőlem az érzéseket. Az a baj, hogy én is hiányolom. Valahogy minden mindegy. Teljesen közönyös a világ. Nem tud feldobni egy pozitív jellegű hír, és nem tud lelombozni egy negatív esemény. Végighallgatom, aztán vállatvonva odabököm, hogy "Aha, az komoly..". És ennyi. Nem gondolkodok a múlton, nem gondolkodok a jövőn. Nincsenek terveim.

Ennyire kihaltam volna? Valami nagyon eltört bennem. Csakhogy én sem tudom, hogy mivel tudnám magam helyre állítani. Néha én magam is megbotránkozom annyira, hogy mennyire 'érzéketlen' vagyok. De vegyük a szó szoros értelmében, teljesen érzéketlen vagyok. Nem érdekel mások véleménye, vagy érzése. Ami a szívemen, az a számon. És ezzel jó pár embert megbántok a környezetemben. Látom, hogy a számat elhagyó szavak megsértik az illetőt, sőt egy világot döntenek össze benne, de nem tudom sajnálni. Na persze megkapom az arcomra, hogy mekkora köcsög vagyok, és bunkó, és hogy lehetek ilyen. Ezen elszoktam gondolkodni, de valahogy hidegen hagy. Nem bánt a dolog. Ezt gondolja? Hát sajnálom. És én itt le is zárom ezzel a dolgot.

Jó lenne régebbi ismerősöket felkeresni. Beszélgetni velük. Legalábbis csak kérdeznék. És persze hosszan kifejtett válaszokat várnék. Milyen voltam régen? Miben volt más a személyiségem? A külsőm? A hozzáállásom? Az ahogyan köszönök, vagy nézek, vagy mosolygok? De itt is hamis adatokkal dolgozhatnék. Lenne, aki azt mondaná, amit hallani akarok. Lenne olyan, aki halálra dicsérne. Lenne olyan, aki a mostani jellememet kedvelné. És lenne olyan, aki mondana két sor hablát, majd 'Hát ennyi!'. 

Na, ilyenkor mi a teendő?


Szar ügy. Szerintem senkit se érdekel... : )

Back in time...

Mardosnak az emlékek. Bánom ami történt. Bánom, ahogy történt. Bánom, amit tettem. Bánom, ahogy tettem. Jövök megyek a világban, mint egy élőhalott. Nem tudom miért, de az utóbbi időben túl sokszor eszembe jutott. Régebben is gondoltam rá, de az elmúlt egy hétben vele ébredtem, vele éltem, vele mentem aludni. A beszürkült jelenből tekintek vissza a picit kopottas, de színes múltra. Tudom, hogy mit rontottam el. Tudom, hogy mit kellett volna tennem, és tudom, hogy mit kellett volna mondanom, ill nem mondanom. Sokat hazudtam. Tudom. Csak egy csoda tudna megmenteni. Egy olyan csoda, amellyel felkelhetnék a jelenből a múltban.
Mi van ha ez csak álom? Valami természet feletti erő zord játéka. Megmutatja nekem a jövőt és amikor már végképp feladom, és nincs remény....akkor fogok felkelni.
Fáj a fejem. Zúg a fülem. Ülök valami kényelmetlen bőr ülésen. Cigaretta szag van. Kinyitom a szemem, és a táj egy végtelenségig elnyúló puszta. Zötykölődöm. A vonattal együtt mozgok. Haladok valamerre szélsebesen. Hajamat picit arrébb igazítom, hogy tisztábban lássak. Lábaimat kinyújtom. Ránézek az órámra. Még van egy fél órám. A vonat majd csak 10óra 33perckor fog megállni........

Win the lottery...

Bárcsak az ötös lottót nyerném meg ilyen könnyen.
Tudtam, hogy megindítja a bejegyzésem. Tudtam, hogy amilyen gyorsan csak tud, írni fog. Habár azt azért még én sem gondoltam, hogy ilyen hamar. Én egy hetet tippeltem meg.
Írt nekem. Azt mondta, hogy hiányzom. Hízelgő és jól esett. De nem tudom, hogy szükségem van-e egyáltalán rá. Mit tudtam én adni neki, és ő mit tudott adni nekem?

"Ki vagy te, hogy megmondd, ez miért lett az én vétkem?
Ki vagy te, hogy megmondd, hogy hiányzol, mert végképp nem!
Ki vagy te? Nem tudom, de az emlékeket széttépem!

Hétköznapi léptékben, hozzád az a kérésem
Hogy mit teszel a jövőben, te tudod, de légy résen...
Úgysem számít semmi, téged elvakít az önkényed
Én boldogságot akartam, de szánalmas egy történet
Az olyanoknak mint te, szinte mindig csak a szája jár
Nem illettünk egymáshoz, beláttam ezt mára már
Az utolsó kívánságom annyi csak, hogy felejts el
Ne keress én nem foglak, az életem csak nekem kell
Eressz el már nincs értelme, véget ért a kapcsolat
Én lezártam bár nehezen, de gondolsz te rám majd sokat
Velünk mi lesz ezek után, még meglepetést tartogat
De ha rájössz miért írtam, azért megnézném az arcodat"

Nagyjából ez jutott hirtelen eszembe.
Visszaírtam neki. Már bánom. Hagynom kellett volna az egészet. Hát, most már csak annyi marad, hogy megvárom mit ír vissza.

Things have changed

Meguntam, hogy mindig én vagyok a jófiú...
Előző cikkben írt 'baráttól' megváltam. Nincs rá szükségem. Sokkal több van a háttérben. Ezenkívül attól a 'lánytól' is megszabadultam. Így a legjobb. Nullán. Illetve még jó pár olyan emberrel megszakítottam a kapcsolatot, akik csak hátráltatnak. Új MSN címem van. Körülbelül 8 partnerem van, de ez így jó. Kevés ember, és azokkal is csak akkor beszélgetem, ha van valami mondanivalóm. Ezáltal nem csüngök egész nap a gépen és sokkal több szabadidőm van.
Igazából, merész döntést hoztam. Lényegében egy embert hagytam meg, akire tényleg tudok támaszkodni. Eddig is segített, de most ő az egyetlen. Ezzel most kockáztatok. De megbízom benne.
Teljesen újszerű a világ most számomra. Más emberekkel mozgok. Más körök. És jól érzem magam. Ami viszont érdekes, hogy azok az emberek, akikkel megszakítottam a kapcsolatot, jelét se adták annak, hogy beszélgetni, vagy legalább valamilyen módon hallani akarnak rólam. Ebből is látszik, mennyit érnek. Ha én nem keresem őket, ők se engem.
Hát ez van. Meglátjuk mit hoz a jövő.

A changed friend or the worst enemy?

Basszus. Rég írtam. Rengeteg minden történt. Leginkább a személyiségemmel. Változtam. Van aki szerint nem, de ez már rég nem izgat.
Most máson kattog az agyam. Basszus....
Csúnyán megüthetem a bokám ezzel a húzással.
Nem kertelek. Döntés előtt vagyok. Az egyik oldalon egy régi barátom van, aki megváltozott, és már nem az a személyiség, akit én barátnak tartottam. A másik oldalon egy nő áll. A helyzet ott bonyolódik, hogy ez a régi barát is kiszemelte ezt a nőt. A baj az, hogy ez a lány semmit sem akar ettől a sráctól. Tőlem talán igen.
Ha a barátomat választom, én megmaradok egyedül, jobb esetben ő mégiscsak összejön ezzel a nővel, és akkor én csak leshetek. És ráadásul nem is az a barátom van, aki régen volt.
Ha a nőt választom, csúnyán összeveszek ezzel a baráttal. De egy olyan baráttal, aki lényegében nem is barát, mert már nem ugyan az az ember. Melyik választással tudok többet nyerni?
És természetesen, azt még figyelembe se vettem, hogy a nő mit gondol. Lehet, hogy tőlem se akar semmit, csak pusztán jólneveltségből nem mondta ezt a szemembe. De akkor meg nem egyeznek a jelek arról az estéről. Vagy esetleg minden 'jelentkezővel' ezt csinálja? Basszus...
Más barátaim azt mondják, hogy szarjam le a srácot, ő már nem a régi, és ráfér egy csúnya koppanás. Ez így meg gerinctelenség, hogy csak azért jövök össze a nővel, hogy a srácnak alávágjak.
Nem tudom. Egyenlőre most ez jól esett, hogy leírhattam ezt.

everything's cool

Majdnem egy hónap telt el az utolsó bejegyzésem óta. Rengeteg minden történt azóta.
"I need somebody to help to forget. Somebody's love could save me.
I'm just a boy in a bad situation. I didn't deserve this. I'm suffering."

Ezt írtam május 9-én. Vannak pillanatok az életben, amikor úgy érzem, van aki figyel rám. Van egy erő, egy ember, egy megmagyarázhatatlan tényező, aki meghallgatja a bajaimat, és legtöbbször meg is oldja őket.

Ezzel most is így vagyok. Szükségem volt valakire.

Ha tippelhettem volna, ki lesz ez a valaki, eszembe se jutott volna ez a verzió. Mikor megemlítették a nevét nekem, beugrott az arca, és hogy mikor találkoztunk, ill. milyen körülmények között. De lényegében semmit mondó volt számomra. Jelentéktelen.

Ugorjunk vissza 2008. október-november környékére. Az akkori barátnőmet kísértem ki a buszmegállóba, csatlakozva hozzánk egyik barátom és párja, és az ő osztálytársa.

Iskolatáska volt a hátán. Nem beszélt túl sokat. Ő nem nagyon foglalkozott velem, és én se vele. Teljesen jelentéktelenek voltunk egymásnak.

Eltelt picivel több, mint másfél év és újra összetalálkoztunk. Egymásra néztünk, megvolt az első találkozó emléke, de semmi több. Csak egy 'Helló'. Aztán egy közösen eltöltött éjszaka, ahol rengeteg minden megváltozott. Egyik pillanatról a másikra nyitott felém. Első pillanatra nem érdekelt a dolog...de volt benne valami furcsa, ami elsőre nem tűnt fel. Nem tudom elmondani mi is valójában, de ahogy mélyen egymás szemébe néztünk. Én is láttam valami érdekeset benne, és ő is bennem.

Innen már egyszerű a történet, mintha csak egy sziklát gurítanék a hegy oldalán.

Teljesen boldog vagyok.

???

Live for the moment that you can't  put into words.


Sad...terrified.
Words that make my feelings about these moments.
I don't know what I want...or I don't want to say it.


I would like to rage.
I would like to forget all the memories...all the memories that belong to her.
I can't get out her from my head. I ain't able to do that, but it would be better for me.
I'm weak.
I need somebody to help to forget. Somebody's love could save me.
I'm just a boy in a bad situation. I didn't deserve this. I'm suffering.


Would you be my savior?...

so far

Hát hm. Régen írtam. Tény. Sok minden történt velem.
Talán ott lesz a legoptimálisabb kezdeni, ahol abbahagytam.
Léda. Hónapokon át próbáltam feledni, kerülni a gondolataimban. De mégis az egy alkalomra vártam.
És megvolt az alkalom. Összejöttünk újra. Gondolnád most, hogy 'Jaj most tök boldog vagy'.
Az első 2 hétben tényleg tök jó volt. Végtelenül boldog voltam. Teljesen másképp láttam a világot. Jó érzés volt. Mint valami kemény drog. Nem éreztem, nem láttam a rosszat. Minden szép és csodás volt. Ám jöttek bizonyos tényezők, amik csúnyán alánk vágott. Ugye a távolság megmaradt. Az nem változott. De a leghangsúlyosabb tényező mégiscsak a szülők. És hát próbálj úgy táv kapcsolatot fenntartani, hogy a két szülő nem szívesen látja a másik gyerekét.
Itt csúszott meg az egész. Talán ha a szülők egyenlően elfogadják, hogy együtt vagyunk újra, teljesen másképp alakulna.
Aztán csak teltek a napok, nem találkoztunk...és szépen lassan minden visszaesett abba a régi mederbe.
És tovább léptem. Hülyén hangzik, de ő is, és ennek tökre örülök. Úgy tudtam távozni ebből a kapcsolatból, hogy nem okoztam neki fájdalmat. Szeretem. Ez tény. Talán a jövőben újra összefutunk. Ki tudja? Szeretem, de már nem szerelemből. Nem is tudom hogyan. Egy ember, aki egy évig nagyon jó társam volt. Persze, hogy nem felejtem. Talán ő is így gondolkodik, talán még ő is szeret. De ezt most már kár hánytorgatni. Lezártuk, és így szép a mese vége. Mindketten mosolyogva búcsúztunk el egymástól.
Ez egy szép befejezés.....

Viszont, sorsom kísért. Ahogy kiléptem ebből, képbe jött egy másik lány. Jó, hát túlzás így nevezni, hogy képbe jött. De belépett az életembe. És napok alatt átrendezett engem lelkileg. Minden felborult bennem, mint egy bili.
Érdemes figyelembe venni, hogy ikrek jegyű ő is. Ezáltal nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Mintha valami testvérem lenne, vagy ismerne ezer éve. Mindig van valami mondani valónk a másiknak. És ugyan olyan kíváncsi mint én. Mindenről tudni akar, mindent hallani akar, és mindenről van véleménye, még ha nem is mondja ki. Ahogy én, neki is megvan a sajátos büszkesége. Vannak dolgok, amikből egyáltalán nem enged. Azt ő úgy gondolja, az úgy van jól. Tudja, hogy mit akar.
Rettentően vidám. Mindig dicséri a mosolyom. Oké, szép mosolyom van, aranyos, csábító, 'csajozós', de ennyi. Nincs mögötte semmi.
De az ő mosolya. Az olyan más. Megnyugtató, felvidít, és valami kellemes melegséget érzel. Jó ránézni. Nem azt mondom, hogy a világ legszebb nője, de ha ránézel, és ő visszanéz rád, van valami a szemében, a mosolyában, a testtartásában, az egész megjelenésében, ami megfog. Valahogy jó érzés önt el. Nem jut eszedbe semmi agresszív, semmi negatív. És ez nagyon tetszik nekem.
Ezáltal, teljesen társasági ember. Feldobja a pillanatot. Élvezem a társaságát.
Rettentően intelligens. Megvan a magához való esze. Talpra esett egy lány, feltalálja magát bármilyen helyzetben.
Jó kapcsolatom van vele. Nem tudom, hogy mit érez irántam, mit gondol rólam, de mindenképpen nyitott felém. Bármiről tudunk beszélgetni. Ezt a bármit úgy értem, hogy piszkáljuk egymást, beszólunk egymásnak...de ha úgy adja az alkalom, teljes komolysággal megbeszélhetek vele bármit.

Picit túlzás lehet ez a sok minden amit leírtam. Mondhatnátok, hogy szerelmes vagyok ebbe a lányba. Talán, nem tudom. De egyenlőre nem szeretnék semmit. Ez az állapot így tök jó nekem. Aztán ha ki kell alakulnia valami komolyabb dolognak, akkor majd ki fog az alakulni.
De most ez így jó és pont. Boldog vagyok. Nem tudom mivel érdemeltem ki, de kaptam egy olyan embert az életembe, akinek biztosan sok szerepe lesz az életemben.
Majd meglátjuk...

Voices

Hangokat hallok a fejemben
és ide jönnek!
Ők megértenek engem
és csak beszélnek!

Megvannak a szabályaid és a hited
hogy megvédd önmagad,
de mikor a szabályok megtörnek
kérdéses lesz a bizalmad.

Van egy hang, ő a megmentőm
aki utál szeretni, szeret gyűlölni.
Van egy hang, és megvan az ereje,
hogy a sorsodat tudja vezetni.

Hangokat hallok sírni,
hősöket látok meghalni,
Érzem a száradt vér ízét...
Érzem, hogy nő a feszültség!

Hangokat hallok a fejemben

és ide jönnek!

Ők megértenek engem

és csak beszélnek!

Megmondják, hogy mit fogok tenni

Mutatnak dolgokat, amit veled fogok művelni

és csak beszélnek, csak beszélnek!

Az összes ügyvéd védtelen,

és az összes orvos egészségtelen

A prédikátorok mind bűnösek

és a rendőrök le vannak fizetve!

Minden döntésed vétkes!

minden főnök ki lesz rugva,

minden bankár veszíteni fog,

minden politikus a szemedbe hazudna!

Látom a sötétség zuhan,

és engem a hangok hívnak!

Érzem elcsúszik az igazság

Látom zuhanni a bizalmat!

Hangokat hallok a fejemben

és ide jönnek!

Ők megértenek engem

és csak beszélnek!

Megmondják, hogy mit fogok tenni

Mutatnak dolgokat, amit veled fogok művelni

és csak beszélnek, csak beszélnek!

Szabadfordítás tőlem
[Rev Theory - Voices]

My Road to You

After ground zero I am going from zero to Hero.
This is my Road to You.

Maybe the biggest oppurtunity in my life.
A chance to live happy.

2009. március 26.
"Az, hogy bárki elvéthet valamit, de az hibává csak akkor válik, ha elmulasztja kijavítani"
Ijesztő a gondolat. Ezt ő fogalmazta meg egy évvel ezelőtt. Valahogy tudta előre. Nem tudom.
Rengeteg mindent át kell most gondolnom...

Chance to make things good

Érzem, hogy rettentően naív vagyok. Akkorát fogok puffani mint a ház. Nem igaz. Egyszerűen tudom, hogy mi fog történni, tudom, hogy mi lesz, és mégis csak naívan hiszem, hogy jó lesz.
Miért gondolom úgy, hogy mindig a jó nyer? A rossz csak feltűnik, de idővel a jó legyőzi. Győzedelmeskedik a becsület és a tiszta érzelem?
És ha én vagyok a rossz?....
Esély. Alkalom. Két fogalom, két igen meghatározó tény az életben.
Hogy most megkaptam-e? Nem tudom. Talán nem merem elhinni. Létezne ilyen csoda az életben? Van sors, hogy ennek így kell történnie? Vagy csak egyszerű véletlen?
Miért remeg a kezem? Miért ver gyorsan a szívem? Miért veszem szakaszosan a levegőt?
Izgulok?
Ennek a mesének itt még nincs vége. A befejezés most fog kezdődni. Talán egy csúfos lezárás lesz számomra. Egy örök folt. Talán egy boldog befejezés, egy 'Happy End', és egy új könyvben folytatódik.
Talán képes leszek talpra állni. Talán képes leszek újra szívből boldog lenni.

Összefoglalva. Sok a kérdés, sok a talán, és érzem, hogy gyenge vagyok. Mind lelkileg és fizikailag. Rettentően félek most a jövőtől. Félek, hogy valami eszméletlen nagy kudarc lesz, viszont rettentően izgulok, hogy mi van, ha nem?
De hát.... néha a beteg dolgok teszik boldoggá az embert...
mert egy lámpaoszlopnál ülni, és várni azt az 'Egyet', aki majd újra megfogja a kezed......ez beteg.


Nem értettél ebből semmit? Nem baj.
egyetlen Egy embernek kellene ezt megértenie...

Long time ago...

Egy ébren töltött éjszakán elmélkedtem saját életemről. Amiket meg szeretnék még valósítani, amiket elmúlasztottam, és amiket már megtettem. Rájöttem, hogy sosem voltam egyedül. Mindig volt mellettem valaki jó és rossz pillanatban egyaránt. De az viszont csak most jutott eszembe, hogy nem mindig a megfelelő emberekkel vettem magam körbe. Most úgy érzem, hogy a baráti köröm tökéletes. Nem volt még ilyen érzés. Minden oldalamra megvan a megfelelő ember.
Egy kivételével. És Ő rajta filóztam tovább.
Érdekes. Pár évvel ezelőtt még mennyire fontos volt. Igazi barátok voltunk. Mindent megbeszéltünk. Egymást segítettük. És semmi mást nem akartunk egymástól. És én eldobtam magamtól. Vagy talán ő engem? Nem emlékszem már pontosan, de felelevenítve az emlékeket, rájöttem, hogy hiányzik. Tudom, rég volt, de így, hogy most eszembe jutott, azok a közös emlékek, a több órás beszélgetések, jó volt, és ez hiányzik.
És hogy miért távolodtunk el egymástól? Vagy legalábbis én miért nélkülöztem. Ezt az akkori kapcsolatomnak köszönhetem. De ezt most nem részletezem. Végülis, egy nő miatt elvesztettem egy nagyon jó barátot. Az a nő már rég nincs velem, szinte már porosak az emlékek vele kapcsolatban, és ez a Barát is tojik a fejemre.
Szép. Ilyen a világ. Döntést kell hozni, és rosszul döntesz. Majd aztán évekkel később, az ablakodban ülve egy szál cigivel a kezedben hajnali 2kor rájössz, hogy mekkora barom voltál.
Jó lenne újra beszélgetni vele. Jó lenne úgy beszélgetni vele, mint régen. Mint amikor még "gyerekek" voltunk.
De félek. Mi van, ha már nem is érdeklem? Mi van, ha már nem vagyok számára érdekes? Hiszen már annyi idő eltelt, annyit változhatott, ahogy tán én is változtam. Lehet, ő már nem is ugyan az az ember akit ismertem.
Nem érdekel. Felkeresem. Régen megígértem neki valamit. És nem fejeltettem el.
Egy találkozót beszéltünk le évekkel előre. Konkrétan 3 évvel előre. És idén letelik ez a három év.
A találkozóig még három hónap van. Addig van időm felvenni a kapcsolatot vele, és a legjobbakban reménykedni...hogy azért benne is hagyott valami nyomot a múlt. Hogy emlékszik rám, és ezen felül az emlékek sem szürkültek el a felismerhetetlenségig.

Live for the moments that you can't put into wordz....
Live for the friends, who do not forget you...

Nothin' interesting

Állóvíz. Így jó. Kérdés, hogy meddig marad így?

Lényegtelen. Most jó.

Knockin' at my door all night long

Álom. Csak egy álom. Nem kellene semmit jelentenie. Gondolja a normál ember.

Álom. Agyunk és lelkünk által összerakott vágyak, félelmek. Gondolják az emberek, akik ezzel foglalkoznak. Hivatalosan nem tudomány ág, ám mégis sokan törődnek vele. Elemzik, leírják, mesélek, és elhallgatják, hiszen akkor valóra válik.
Elsőre csak egy rossz emlék felidézése volt. Értelmetlen. Fárasztó. De nem múlt el. Újra és újra ugyan az volt. Mindig ez történik. Mindig így történik.
Az ajtó előtt állok. Támaszkodok a falnak. Itthon vagyok. Minden rendben. De csak támasztom a falat, és nem csinálok semmit. Nézek az ajtóra. Valaki kopog. Hozzám jött. Kopog. Mondani akar valamit. Én csak támasztom a falat. Ki kellene nyitni. Talán fontos. Talán olyat mondana, amitől változna az életem. Talán ki akarom nyitni az ajtót.
Kopog. Nem adja fel. Kopog.
Én csak állok, és támasztom a falat. Üres tekinktettel nézem az ajtót. Gyerünk, fogd meg a kilincset, nyisd ki. Kopog. Menj oda. Sétálj oda. Rohanj oda, mert ő kopog. Nézd meg ki az. Kopog.
Miért kopog? Miért nem adja fel? Biztosan valami nagyon fontos lehet. Órák óta kopog. Miért csak itt állok? Miért nem megyek oda? Miért tétovázok? Miért kopog?

Órák óta kopog. Már veri az ajtót. Dübörög, és mégis csak kopog. Izgulok. Az ajkamba harapok. Félek. Ki akarom nyitni az ajtót, és be akarom engedni, de nem mozdulok. Csak állok a falnál, és kopog. Már megőrjít a zaj. Kop. Kop. Kop. Csönd van. Kop. Kop. Kop. Kopog.
Miért nem mozdulok? Valaki jött hozzám! Mozdulj! Kopog.
Elmúlt a kopogás. Abbahagyta. Talán feladta. Én meg csak állok. Már nem kopog. Odasétálok az ajtóhoz. Kezemet finoman ráteszem a kilincsre. Hideg. Már nem kopog.
"Manó!" - szólt a kopogtató. Ismerem ezt a hangot. Tudom ki van az ajtó másik oldalán. Tudom, hogy ki kopogott. Vegyes érzések. Feltépném az ajtót, széttörném, és a szemébe néznék a kopogtatónak. Miért van itt? Mit keres itt? Mit akar itt? Mit akar tőlem?
"I can't go any further than this......I want you so badly, it's my biggest wish...."
Ébreszt a telefonom. Ébren vagyok. Nem kopogott....

http://www.youtube.com/watch?v=aRNQS5UCQQI 

Being an angel?!

Utóbbi időben picit lelkizősre fogtam a témát. Ez van sajnálom. Az ilyesfajta gondolatokkal volt megtömve a fejem. Le kellett írnom. De ez itt most lényegtelen. Most egy olyan dolgot akarok leírni, amin még most is gondolkodok, hogy le merjem-e írni. Durva. Lehet, hogy csak számomra, lehet, hogy nektek is. Biztos leírom. Csak meg kellene fogalmazni.
Szóval. Az utóbbi időben, nagyjából az elmúlt egy évben hátfájással küszködtem. Néha-néha most is fáj. A lapockám és környéke az érzékeny terület. Ez még okés. Sokat ülök görnyedve. Mondom jó. De a napokban. Álltam az utcán, szívtam a cigarettámat, pusztítottam csodás szervezetem. Már nem is tudom, hogy milyen indokból ácsorogtam. De álltam az utcán, az emberek pedig jöttek-mentek körülöttem. Egy teljesen átlagos helyzet. Másodpercenként 7 embert látsz, és fel sem fogod. Te is csak egy homokszem vagy a többi között. Ám van aki ezt máskép látja. Egy igencsak hidrogén szőke nő jött felém. Feltűnt messziről, hogy célirányosan felém jön. Amikor ránéztem, furcsa érzés kapott el. Valahol megnyugtató volt a nő látványa, ám mégis felkavart, hogy egy idegen mosolyog rám. Odajött, és csak ennyit mondott: "Egy angyal mióta dohányzik?"
És csatt. Mi van? Angyal? Én? Ő ezt most nekem mondta? Micsoda?
Hirtelen nem tudtam mit mondani. A nő pedig csak mosolyog. Nagy nehezen odaböktem egy 'tessék?'-et, de arra nem válaszolt. Megfogta a hátam, pont ott ahol fájni szokott, majd rámkacsintott és elment. Döbbenet. És egyenlőre nem tudom magamban hova rakni a dolgot. Hogy most ez? Ez arra akart utalni, hogy angyal lennék? Pont én?? Tudom, hogy léteznek és köztünk vannak, de ez így mégis durva.
A következtetést egyből levontam magam, hogy elvileg a fájós helyen a szárnyaim vannak. De hát ez is...olyan belemagyarázós dolog. Sokmindenre lehet fogni, és be is tudom magyarázni magamnak. Fáj a lábam, mindjárt kinő a 3., és én leszek a legjobb futó.
Szóval nem tudom. Döbbenet az egész sztori. Fel fogom keresni azt az ismerősömet, akik ehez hasonló fura dolgokkal dolgozik. Hátha ő többet tud valamivel.
Nemtudom. Ez most nagyon összezavart.

Up and down

Szokták mondani, hogy egyszer fent, egyszer lent. Hát igen. Teljesen igazuk van.
Napokkal ezelőtt még nagy boldogan írtam, hogy hú hát felülkerekedtem önmagamon, és milyen jó vagyok. Ez mostanra picit változott. Lent vagyok. Na de persze miért is? Egy leányzó miatt.
Mostanra bizonyított tény, hogy fizikai ellenállásommal fordítottan arányos a lelki teher bírásom. Egy kívülről megtörhetetlen alakot mutatok a világnak, viszont belülről mégiscsak egy érző emberi lény vagyok. Eddig azt hittem, hogy nincs rés. Pedig van rés, és egyre többen a résen belülre férkőznek. Nem én szabályzom ki mehet be, és ki nem...

Szóval ez a leányzó. Régóta ismerem. Nagyon aranyos, kedves. Ám az utóbbi hetekben picit közelebb kerültünk egymáshoz. Talán közelebb, mint ahogy én azt terveztem. Felvetődik benned a kérdés, óh, ez miért baj?
Mert nem tudom, hogy mit tegyek. Engedjem magam? Engednék a csábításnak én nagyon szívesen. Nem vele vagy velem van a baj. Mert nagyon is egymásra találtunk. A baj itt egy fizikai tényező. Illetve a szociális háttér. Legalábbis ez csak az én oldalamról probléma. Ha ezek a zavaró tényezők nem lennének, fejest ugranék az egészbe, lesz ami lesz alapon, csak boldog legyek. De így....így nem tudom. És sajnos kezd beállni a tény a fejemben. Az eszem szépen lassan lemond a dologról. Ez van. Így jártam.
De a szív... ő diktál, ő lüktet, ő dominál, és ő kikészít engem. Szinte hallom, hogy suttogja, hogy gyerünk, ő kell nekem, itt az alkalom, amiről eddig csak írtam. Hát na, használjam ki!
Az ész és a szív harca. Mint mindig. Viszont pozitívum, hogy ezek csak befolyásolnak engem, de a végleges döntést én fogom meghozni. És hogy mi lesz az? Nem tudom. Picit várok. Az sosem baj...

Viszont valami vidámabb téma. Az utóbbi fél évben egy remek barátra leltem. Ha ő nem lenne, nem is tudom mihez kezdenék. Jó a társasága, azonos az érdeklődési körünk, értjük egymás fura humorát, és jókat is röhögünk azokon. Tanácsot adunk egymásnak, segíteni próbálunk a másikon, és néha napján direkt egymás idegeire megyünk. De ez így jó. Ha késik az óráról szarul érzem magam, mert nincs ott, viszont mikor megjön, már azon jár a fejem, hogy mivel tudom idegelni.
Ma elmondtam neki a problémámat. Ő azt mondta, hogyha az amit a szívem diktál, azt a Leányzó viszonozza, akkor hajrá. Mert lehetetlen nincs, csak tehetetlenség. És ez fontos tényező.

 Mert tudjátok:

Live for the moment. Élj a pillanatnak!

It's okay, it's alright

A helyes úton vagyok. Teljesen. Vidám vagyok. Boldog vagyok. Kereszteződéshez értem viszont. De pozitívum, hogy akármelyik irányba megyek, csak jó van a végén. És vannak kicsi sikátorok, ahol útközben át tudok menni a másik irányban. Lehetőségeim végtelenek!
És ez felemelő érzés.
Az iskolai dolgaim is rendben vannak. Apróbb pontatlanságokkal. De ezek még javíthatóak.
Viszont, ami már érdekess lehet. Egy barátom, akit nagyon szeretek, hasonló helyzetbe került, mint amiben én voltam decemberben. Rossz érzés. Tudom, hogy mit érez át. Mik járnak a fejében. És teljesen ugyan azt reagálja a dolgokra, mint én anno. Próbálok rajta segíteni. Úgy veszem észre, hogy úgyahogy megyeget a dolog. Attól még, hogy én elszenvedtem ezeket, neki nem kell. És ha talán rajtam fog múlni, akkor nem is fogja.
Így viszont megismeri azt az oldalamat, amit hét év alatt sosem tapasztalt. És ez biztos, hogy furcsa lesz neki. Sőt, talán bizarr. 7 éve ismersz valakit, elkönyvelted. És aztán egy rossz esemény által egy kedves és segítőkész oldalát ismered meg. Jó, most fel lehet tenni a kérdést, hogy hűha, én kedves lennék?!
Aki velem kedves, azzal kedves vagyok. És ő sosem volt velem bunkó. Sosem bántott meg. Így én sem fogom.

Tarts ki, melletted vagyok!

Dream or Nightmare

Megint vele álmodtam. Nem hiszem el. Törlöm az életemből, törlöm mindenhonnan, kerülöm az olyan dolgokat, amiről eszembe jutna, boldog vagyok, és erre vele álmodok. Mintha az élet akarná, hogy ne tudjam elfelejteni. Már nem szeretem. De attól még vannak emlékek, amik jók voltak, megélnék újra, és fáj. És csak vele álmodtam...
Amúgy az álom nem volt valami nagy durranás:
Valamilyen oknál fogva átmentem. Így indult az egész, hogy a ház előtt állok. Bementem, és sehol senki. És végülis ennyi volt, hogy az üres lakásban jöttem-mentem, legfőképpen az ő szobájában. Ültem az ágyon pár percet. A halakat megetettem. Gépeztem. Meg ilyenek. De egyedül voltam ott. És így sorban jöttek az emlékek. Minden egyes tárgyról. De áh...
Kár ezen rágódni. Meg tök felesleges. Túlléptem. De az élet most szeret engem csesztetni. Nem fogom feladni. Sőt küzdeni fogok ellene. Én irányítom az életem, nem ő!
És hát a végére fel lehet tenni a kérdést.
Álom vagy rémálom?

Road to ...

Hosszú útra keltem ^^ Egy hosszú és szeszélyes útra. Lassan és megfontoltan kell haladnom. Sok elágazás van, ahol jól kell döntenem. Szerencsére az idő nem lényeges tényező. Ráérek. Az első szakaszt már megtettem. Sikerrel. Vagy legalábbis én így gondolom. Nem tudom, mennyi van előttem, nem is akarom tudni. De a végére akarok érni. A végén kettő lehetőségem lesz. De erről nem én döntök. A döntést az addig megtett utam fogja eldönteni. És ez így jó. Így ad erőt és reményt.
Boldog vagyok.

Lehet, hogy...

Este azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy így kell lennie. Így van megírva. Direkt. Ki tudja?
Talán ez kell ahoz, hogy a jövőben egy jobb és boldogabb kapcsolatom legyen. Hogy megtapasztaljak egy nálam fiatalabbal levő kapcsolatot, előnyeit és hátrányait, és most talán egy velem egykorú, esetleg idősebb partnert találni. És ő vele majd tudni fogom már a hibáimat, amit nem fogok elkövetni.
A másik elgondolkodtató. Hogy most mi tévő legyek?
Keressem a következőt? Minden erőmet fektessem bele, hogy direkt megtaláljam? És akkor tán még a túlhajszolt keresési vággyal a rosszat választom.
Vagy várjak és üljek? Majd ő rámtalál a semmiből? De ha meg csak ülök a seggemen, fix, hogy nem fog semmi sem történni. Valahogy meg kell találni a középutat.
Nézelődni, nyitott szemmel járni, észrevenni a lehetőségeket, de nem kell túlhajszolni magamat. Néha picit visszaülni a seggemre, és picit élni. Talán így jó lesz.
Lehet, hogy így kell lennie.

The Final Countdown...

2009. december 20.
Vége. És most tényleg.
Örökre. Nincs tovább. Elbasztam
ő pedig nem várt tovább.
Tovább ment.
2010. január 24.
Elkezdtem összepakolni a
cuccait. Amik itt maradtak.
Végig olvastam ezt a füzetet.
Tömör szeretet papíron. De ez
csak múlt. Sírva fakadtam.
Legalább még egyszer megölel-
hetném. Utoljára
"Néha ilyen is kell"
Bánk Léda


Dolgok, amik nálam vanak:
The Sims2
Divatos H&M cuccok
Csilli-Villi cuccok
Trendi Tini cuccok
Éjszakák
Szabadidő
Házi kedvenc
Egyetem
1 pár fülbevaló
1 darab kulcstartó pár
   aki soha nem találkozik párjával
1 darab rózsaszín hastáska
1 darab nyaklánc
1 darab csuklószorító
1 darab 180cm-s rágógumidoboz
2 darab öngyújtó
1 darab kockás sál
23 darab vonatjegy
1 darab füzet
és egy halom emlék =/
Istenem, ad hogy a következő oldalra fel-
írhassam: Újra... Köszönöm, Ámen!

Ezt a füzetébe beleírtam. És így le van zárva a történet. Ennyi...

Mondatok, amik szerint élek

A napokban sok minden történt velem. Jó rossz egyaránt. De ez most nem lényeg.

Azon gondolkodtam, hogy a zene, zenék, milyen hatással vannak az emberre. Illetve hogy sok esetben látszik, hogy nem az előadó írta a szöveget. Mert egy sikeres előadónak milyen problémái lehetnek? Tele van pénzzel. Mindent meg tud venni. Mindent.... Szóval ezek a szövegíró emberek nagyon is hétköznapiak. A mindennapi problémákat és szövegeket tudja rímekbe fogni. És mikor meghallgatod, a gondolat ott van a fejedben. "Hú, ezt nekem írták." Van olyan, ami konkrétan kimondja a dolgokat, és van olyan, ami picit rejtve, elgondolkodtatva.

Régen úgy voltam vele, hogy a külföldi zenéknek nincsen mondanivalója. De van. Csak olyan állapotban kell lenni hozzá.

És rájöttem, hogy zene függő vagyok. Van egy csomó idézet, amit nagyon szeretek. Zölddel jelölve, amik számomra kiemelten fontosak. Például:

„Living through life flying high
Your life shines the way into paradise
So I offer my life as a sacrifice
I live through your love
You teach me how to see” Leona Lewis – I see you

„Last night I had a dream about you
In this dream I'm dancing right beside you
And it looked like everyone was having fun
the kind of feeling I've waited so long

Don't stop come a little closer
As we jam the rythm gets stronger
There's nothing wrong with just a little little fun
We were dancing all night long

The time is right to put my arms around you
You're feeling right
You wrap your arms around too
But suddenly I feel the shining sun
Before I knew it this dream was all gone”  Daft Punk – Digital Love

„You're a superstar
dont forget, just who you are!” David May – Superstar

„Break through the undertow, your hands I cant seem to find.
Pollution burns my tongue, cough words I can't speak so I
stop my struggling, then I float to the surface,
fill my lungs with air, then let it out.

I give it all ooh, this is the reason why I sing.
So give it all ooh, cos it's these reasons that belong to me.” Rise Against – Give it All

„Somewhere between happy, and total fucking wreck
Feet sometimes on solid ground, sometimes at the edge
To spend your waking moments, simply killing time
Is to give up on your hopes and dreams, to give up on your...

Life for you, has been less than kind
So take a number, stand in line
We've all been sorry, we've all been hurt
But how we survive, is what makes us who we are” Rise Against – Survive

„I'm just a soul whose intentions are good

Oh Lord, please don't let me be misunderstood” Santa Esmeralda – Don’t let me be misunderstood

„The secret side of me
I never let you see
I keep it caged but i can't control it

So stay away from me

the beast is ugly

I feel the rage and i just can't hold it” Skillet – Monster

„He's the reason for the teardrops on my guitar
The only thing that keeps me wishing on a wishing star
He's the song in the car I keep singing
Don't know why I do” Taylor Swift – Teardrops on my guitar

„Meet me halfway, right at the boarderline
That's where i'm gonna wait, for you
I'll be lookin out, night n'day
Took my heart to the limit, and this is where i'll stay
I can't go any further then this
I want you so bad it's my only wish” Black Eyed Peas – Meet me halfway

„I need a hero to save me now
I need a hero, save me now
I need a hero to save my life
A hero will save me just in time

I've gotta fight today
To live another day
Speaking my mind today
My voice will be heard today

I've gotta make a stand
But I am just a man
I'm not superhuman
My voice will be heard today” Skillet – Hero

„Yeah, you think you can tell us what to do?
You think you can tell us what to wear?
You think that your better?
Well you better get ready
To bow to the masters
Break it down!”  WWE- D-Generation X

Fearless

Az utóbbi 3 hétben változtam. Ez fix. Teljesen. Külsőre, belsőre.
Új év. Egy jobb év. Nem érdekel. Megpróbáltam kedves lenni az emberekhez, mindenki felé nyitottam, akárki volt az. Bíztam bennük. De kész. Ez már nekem is. Ha kedvesen nem megy...
Agresszívabb vagyok. Dühösebb vagyok. Durvább vagyok. Bunkóbb vagyok. Dominánsabb vagyok. Ez a 2010 más lesz. És már most boldogabb vagyok. Akinek tetszik, az velem marad. Aki nem. Sajnálom, lépj tovább.
Nincs többé az érzelgős Dávid. Nincs többé kedves Dávid. Nincs többé lelkiismeretes Dávid. Nincs többé...
Helyette. Egy mindenre elszánt ember, aki a nullán áll. Nincs mit veszítenem. Őrült vagyok. Vad és félelem nélküli. Én vagyok a félelem. 2010...hm...hát legyen!
"A man, who fearless. A man, who immune to fear. A man, who reckless. A man, who insane!"

Körülöttem megújult mindent

Hát igen, 2010-et írunk. A változások, a fogadalmak ideje. Én is változtattam a blog külsején. Szerintem egészen pofás lett.
Talán az utolsó történés amit írtam, hogy padlón vagyok. Hogy csak a hibáimat számolgatom. És csak merengek a múlton. Ez most egy picit megváltozott. Már nem úgy látom, hogy én vagyok a hibás. Nem is. Inkább így. Már nem úgy gondolom, hogy csak én vagyok a hibás.
De ez már teljesen mindegy.
Jött egy lány. A semmiből. Nem tudom, hogy honnan, és miért pont félem jött, és hogy ki is ő valójában. De felsegített a padlóról. Átölelt, és azt mondta, hogy szeret. És ez hiányzott nekem. Egy kis törődés. Befort minden seb a lelkemen. És úgy érzem, erősebb lettem. Mert ami nem öl meg, az csak erősít. Mondják a bölcsek.
Ezzel a kis védőangyallal töltöttem a szilvesztert. Vele zárni az évet, mondhatni hogy 2009-re nézve Happy End.
Ám vele kezdeni a 2010-et! Egy új könyv. Egy új mese. Egy új érzés.
Új tervek. Új szerelem. Egy új én.
Igen, egy új én, aki változott. Változott sok mindenben. Legalábbis életfelfogásban. Az értékek becsülésében.
Visszatekintve a 2009-es évre. Keserédes. Jó volt, meg nem is. Volt minden ami kellett. Kaptam hideget meleget. De a 2010-es év jobb lesz.
Új év, új lehetőségek, új Én.