Megint vele álmodtam. Nem hiszem el. Törlöm az életemből, törlöm mindenhonnan, kerülöm az olyan dolgokat, amiről eszembe jutna, boldog vagyok, és erre vele álmodok. Mintha az élet akarná, hogy ne tudjam elfelejteni. Már nem szeretem. De attól még vannak emlékek, amik jók voltak, megélnék újra, és fáj. És csak vele álmodtam...
Amúgy az álom nem volt valami nagy durranás:
Valamilyen oknál fogva átmentem. Így indult az egész, hogy a ház előtt állok. Bementem, és sehol senki. És végülis ennyi volt, hogy az üres lakásban jöttem-mentem, legfőképpen az ő szobájában. Ültem az ágyon pár percet. A halakat megetettem. Gépeztem. Meg ilyenek. De egyedül voltam ott. És így sorban jöttek az emlékek. Minden egyes tárgyról. De áh...
Kár ezen rágódni. Meg tök felesleges. Túlléptem. De az élet most szeret engem csesztetni. Nem fogom feladni. Sőt küzdeni fogok ellene. Én irányítom az életem, nem ő!
És hát a végére fel lehet tenni a kérdést.
Álom vagy rémálom?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése