Back in time...

Mardosnak az emlékek. Bánom ami történt. Bánom, ahogy történt. Bánom, amit tettem. Bánom, ahogy tettem. Jövök megyek a világban, mint egy élőhalott. Nem tudom miért, de az utóbbi időben túl sokszor eszembe jutott. Régebben is gondoltam rá, de az elmúlt egy hétben vele ébredtem, vele éltem, vele mentem aludni. A beszürkült jelenből tekintek vissza a picit kopottas, de színes múltra. Tudom, hogy mit rontottam el. Tudom, hogy mit kellett volna tennem, és tudom, hogy mit kellett volna mondanom, ill nem mondanom. Sokat hazudtam. Tudom. Csak egy csoda tudna megmenteni. Egy olyan csoda, amellyel felkelhetnék a jelenből a múltban.
Mi van ha ez csak álom? Valami természet feletti erő zord játéka. Megmutatja nekem a jövőt és amikor már végképp feladom, és nincs remény....akkor fogok felkelni.
Fáj a fejem. Zúg a fülem. Ülök valami kényelmetlen bőr ülésen. Cigaretta szag van. Kinyitom a szemem, és a táj egy végtelenségig elnyúló puszta. Zötykölődöm. A vonattal együtt mozgok. Haladok valamerre szélsebesen. Hajamat picit arrébb igazítom, hogy tisztábban lássak. Lábaimat kinyújtom. Ránézek az órámra. Még van egy fél órám. A vonat majd csak 10óra 33perckor fog megállni........

Win the lottery...

Bárcsak az ötös lottót nyerném meg ilyen könnyen.
Tudtam, hogy megindítja a bejegyzésem. Tudtam, hogy amilyen gyorsan csak tud, írni fog. Habár azt azért még én sem gondoltam, hogy ilyen hamar. Én egy hetet tippeltem meg.
Írt nekem. Azt mondta, hogy hiányzom. Hízelgő és jól esett. De nem tudom, hogy szükségem van-e egyáltalán rá. Mit tudtam én adni neki, és ő mit tudott adni nekem?

"Ki vagy te, hogy megmondd, ez miért lett az én vétkem?
Ki vagy te, hogy megmondd, hogy hiányzol, mert végképp nem!
Ki vagy te? Nem tudom, de az emlékeket széttépem!

Hétköznapi léptékben, hozzád az a kérésem
Hogy mit teszel a jövőben, te tudod, de légy résen...
Úgysem számít semmi, téged elvakít az önkényed
Én boldogságot akartam, de szánalmas egy történet
Az olyanoknak mint te, szinte mindig csak a szája jár
Nem illettünk egymáshoz, beláttam ezt mára már
Az utolsó kívánságom annyi csak, hogy felejts el
Ne keress én nem foglak, az életem csak nekem kell
Eressz el már nincs értelme, véget ért a kapcsolat
Én lezártam bár nehezen, de gondolsz te rám majd sokat
Velünk mi lesz ezek után, még meglepetést tartogat
De ha rájössz miért írtam, azért megnézném az arcodat"

Nagyjából ez jutott hirtelen eszembe.
Visszaírtam neki. Már bánom. Hagynom kellett volna az egészet. Hát, most már csak annyi marad, hogy megvárom mit ír vissza.

Things have changed

Meguntam, hogy mindig én vagyok a jófiú...
Előző cikkben írt 'baráttól' megváltam. Nincs rá szükségem. Sokkal több van a háttérben. Ezenkívül attól a 'lánytól' is megszabadultam. Így a legjobb. Nullán. Illetve még jó pár olyan emberrel megszakítottam a kapcsolatot, akik csak hátráltatnak. Új MSN címem van. Körülbelül 8 partnerem van, de ez így jó. Kevés ember, és azokkal is csak akkor beszélgetem, ha van valami mondanivalóm. Ezáltal nem csüngök egész nap a gépen és sokkal több szabadidőm van.
Igazából, merész döntést hoztam. Lényegében egy embert hagytam meg, akire tényleg tudok támaszkodni. Eddig is segített, de most ő az egyetlen. Ezzel most kockáztatok. De megbízom benne.
Teljesen újszerű a világ most számomra. Más emberekkel mozgok. Más körök. És jól érzem magam. Ami viszont érdekes, hogy azok az emberek, akikkel megszakítottam a kapcsolatot, jelét se adták annak, hogy beszélgetni, vagy legalább valamilyen módon hallani akarnak rólam. Ebből is látszik, mennyit érnek. Ha én nem keresem őket, ők se engem.
Hát ez van. Meglátjuk mit hoz a jövő.