Egyik reggel, vagy talán este (mind1) forradalmi gondolatom volt. Csak elfelejtettem. Pedig emlékszem, hogy mondtam is, na ezt jegyezd meg, bloggerre írni kell. De csak elfelejtettem.
Piszkozat automatikusan mentve: 17:15
Hm. Új böngészőt használok. Google Chrome. Nem rossz. Furcsa. Világ életemben IE-t használtam. Meg kell szokni. Itt voltak az első bajok. Valami folytán ő egy angol helyesírási hibajavítót állított be alapértelmezettnek. De nincs gáz! Sikerült kikapcsolni.
Utóbbi időben elhanyagoltam a kettővel ezelőtti bejegyzés alanyát. Most ráírtam msn-en, egy sablon mizzu semmi, és áll a beszélgetés. Annyi mindent tudnék neki mesélni, csak nem tudunk találkozni. Egy napot végigregélnék neki. Talán. Ha kettesben lennénk, nem úgy mint a múltkor. Neeem, nem olyan szándékkal. Csak négy szem között az ember mégis bizalmasabban mond ki dolgokat, mint ha még ott van kettő ember. Így csak játszottam a hülyét. Unatkoztam, nem erre a szitura voltam felkészülve. Nincs semmi bajom egyikkel se. Csak mikor megkérsz valakit, hogy pár percre fussatok már össze, jó lenne beszélgetni egyet, aztán ő meg odaállít két barátjával. És az úgy már nem olyan. Így persze játszottam a fejem, ők meg jót röhögtek rajtam. Ez az én sorsom. Mikor fog valaki komolyan venni?
Lehet addig nem fognak komolyan venni, amíg a hétköznapi oldalam ismerik. Csak én meg attól tartok, hogyha valakinek megmutatnám ezt az oldalam, ami itt a blogon van, negatív választ kapnék. Jó, persze, van pár ember, aki ismer. De érdekes, hogy azok nem a legjobb, legközelebbi barátaim. Megfigyeltem, hogy ált. nőnemű, sok köze nincs hozzám, és ritkán látom.
Talán mert félek. Félek attól, hogy elárulnak. És így ők, akik nem állnak közel hozzám annyira, nem lenne okuk keresztbe tenni nekem. Lehet ez picit paranoiás.
De ez a bajom. Naiv vagyok. Én még hiszek az emberi jóságban. Ha egy ember odajön hozzám az utcán, végighallgatom, és eszembe se jut, hogy csak pénzt akar kunyerálni. Rengetegszer szívtam már emiatt, hogy egy emberben megbíztam. Pedig így lehetne meg a tökéletes világ, melyet Marx is elképzelt. A világ, ahol béke van, mindenki egyenlő, és nincsenek magántulajdonok. Ember ember mellett él. Együtt. Mindenki. Felbomlana a család szűk köre. Nem vérvonal szerint lenne egy család. Hanem városok szerint. És most mondjátok magatokban, hogy országok szerint. Nem. Egy ország végülis azt jelképezi, hogy mekkora a földje. Mekkora tulajdonja van. Ilyen, hogy ország nincs. Van a föld, meg az emberek. Legnagyobb egység a város lenne. Így viszont közös nyelv kell. És melyik legyen a közös nyelv? És elindult a háború. Persze, mindenki az angolra gondol. De most egy francia mikor szólalna meg angolul? Mellékesen hozzátenném, hogy egész Európa történelme Franciaországra és Angliára épül. Az ő rivalizálásukra.
Egy értelmes nő az életben, akit tényleg tisztelek tudása és intelligenciája miatt (ő a történelem tanárom), ő azt mondta, hogy ez a Marx-i féle béke sosem fog bekövetkezni.
Én is érzem meg tudom, hogy szinte lehetetlen, de valamiért úgy gondolom, hogy meglehet.
Egyszer a jövőben lesz egy esemény, ami gyökeresen megváltoztatja a világot.
...2012?....
