Kérdések

Nincs ötlet.
Vagyis van. Most már van. Gondolkodtam létezésem értelméről. Minden ember céllal született. És én? Van olyan ki céltalanul van a földön? Én választom meg a célomat? Vagy előre meg van írva? Olyan hogy sors létezik? És ha igen, én irányítom őt, vagy ő engem.
Erről egy idézet jutott eszembe.
"Ok.Jó reggelt kívánok kicsim
Remélem jót, álmodtál éjszaka megint
Úgyis a sors, kezében vagyunk mindannyian.
Minket álmodik a sors és nem fordítva." Copycon
És ha én ezzel nem értek egyet? Ha én lázadok? Ha változtatni akarok az élet nagy dolgain, mert én úgy gondolom, hogy azok szarok? Két lehetőség van. Egyedül maradok, és valószínüleg a társadalom alján végzem majd, fejemen egy cetlivel: BOLOND.
Vagy társakra találok, és valami maradandót alkotok. De ebben a szürke világban ki akar változtatni? Az emberek nem mernek lépni. Csak tűrnek és tűrnek. Mindenki lekorlátozza önmagát, robotosítja a napját. Felkel, meló, hazajön, alvás. Aztán indul az egész elölről.
És akkor mi van, ha az a változás amit csinálni akarok, csak rosszabb lenne? Honnan tudhatom, hogy amit gondolok, az jó? És ha tényleg rossz, lesz aki megállít?
Sok a kérdés. És sehol egy válasz.
Emberek persze vannak, akik meghallgatnak. Vannak, akik kiröhögnek, vannak, akik rácsodálkoznak. De csak meghallgatnak. A feladat rám vár.
Hogy mi az a feladat?
...én is szeretném tudni...