Én mondtam, ezt írta:

ABCDEFGHJKL üzenete:
*oksa
*kurvajó,szeretlek,szépvagy,okos,tökjófej,aranyos ésnem öntelt LLLLLLLLLLLLLL imádlak:D

Hát igazából tényleg nemtom

Nincs ihlet!
Gondolkodok, de semmi. Lehet eltűnt az agyam. Erőlködök, és nem jut eszembe semmi. Mit írjak? Milyen napom volt? Unalmas, itthon ültem a seggemen, és nyomkodtam a gombokat a gépen. Vagyis nem a gépen, mert ott csak a kibekapcs meg a restart van, hanem a billentyűzeten. Had ne soroljam. De belegondolva leginkább a W A S D-t nyomkodtam. Ugye, szinte az összes játék mozgáskoordinációjához kell. Csoda hogy még nem kezdtek el kikopni. Van ez a Windows Media Player dolog, és én hülye beállítottam, hogy ismétlés legyen. És így utálok meg számokat, hogy elindítok egyet, és elfelejtek váltani, és vagy 10x meghallgatom, és megunom. De hogy kikapcsoljam arra már nincs erőm. Lusta vagyok. Az szép. Apám mondta egyszer, hogy olyan lusta vagyok, hogy ha le van hajtva a budiülőke, inkább ülve pisálok. Ami nem igaz. A buzik pisálnak ülve. Meg aki valami folytán nem tud állva. Mind1. Ez sikerült.
Annyira nem jut eszembe semmi. Holnap megyek az emberhez, aki megmondja, hogy szerdán mehetek-e már börtönbe. Hm, ahhoz képest, hogy nincs ihletem, egész szépen írkálok. A semmiről, de hát na, valamit írni kell. Gyakorolni kell, nehogy elfelejtsem. Bár szerintem ez is olyan mint a biciklizés. Ami jó dolog, csak elfárad az ember. Ezért van sikere a motornak. Ugyan az, csak a jobb kéznél lévő markolatot kell tekergetni. Tényleg, ugye jobb kézzel adjuk a gázt. És motorból nincs balkezes verzió? Mint az ollóból, vagy tollakból? Érdekes. Van egy ismerősöm, balkezes, és balkézzel egerezik. Tök furcsa, hogy a középső ujjával nyomja a bal kattintást.
Amúgy, az az érdekes, hogy ki olvassa ezt? Szóval például, annyi blog van, hogy ki az aki pont az enyémet olvassa el? Egy ember van, azt tudom, meg ő is tudja, hogy tudom. És ő jókat röhög a dolgaimon. Vicces vagyok? Vagy szánalomból röhög rajtam? De miután ezt elolvasta, úgyis rámír azon a beszélgetős programmal, aminek nem mondom ki a nevét, szóval majd MSN Messenger 2009-en úgyis rámír, hogy ő azért nevetgél ezen, mert tényleg vicces. (Ez egy kis utalás volt, hogy mit írjál nekem. Meg azt is írd már le akkor, hogy szeretsz, meg tök jófej vagyok, meg szép okos aranyos nem öntelt. Köszi puszi.)
Amúgy meg. Hétfő este van. És?
Nyitva az van az ablakom. És?
Najó, szerintem mára....ja nem. A wmp-ben kikapcsoltam az ismétlés, aztán már 5 perce kuss van. Berakok valami muzsikát. Oké, most sokkal jobb.
Áh ne haragudjatok, de most nincs kedvem írni, nem érzem a dolgot. Hát ennyi.

Érdekes.

Érdekes emberek.

Érdekes szituációk.

Érdekes barátságok és kapcsolatok.

Érdekes jellemvonások és cselekedetek.

Talán így is kifejezhető a világ. De mik ezek a dolgok amiket nem tudunk kifejezni, de mégis vannak rá mondatok, gondolatok, miért próbáljuk megfogalmazni? Mindenki tudja, hogy mire gondol az ember, ha azt mondja, hogy idő, élet, szerelem.

Kedvencem az idő. [Figyelem, veszélyes gondolatok!

Einsteinnek volt egy jó megfogalmazása. "Az idő relatív a megfigyelő számára."

De végülis mi az az idő? Mert a hossz és súlymérték kézzel fogható, de az időt hogyan érintsem?

A válasz egyszerű. Olyan, hogy idő, nem létezik. Az emberiség találta ki saját maga korlátozására. Mert végülis, az idő múlása mi? A naprendszer ciklusossága.

Azt mondjuk, hogy holnap vasárnap. Ami végülis azt jelenti, hogy a föld egyszer megkerüli önmagát. És minden nap megkerüli önmagát, mi mégis megkülönböztetjük, hogy hétfő kedd szerda stb.

Idő nem létezik. Ez csak a mi kitalációnk.

Szóval amiről nem tudunk helytálló definíciót mondani, olyan nincs is?

Élet? Mi a definíció? Az ember születésétől a haláláig tartó szakasz? De ez így olyan snassz. Olyan semmilyen. Ennyi lenne az élet? Megszületünk és meghalunk. Közte meg van az élet?

Barátság. Érdekes. Két lény között lévő erős kapcsolat? Nem.

Vannak dolgok, amiket nem lehet megfogalmazni, nem lehet rájönni, és örök rejtély marad,

de okot ad hogy éljünk, hisz az éltet minket. De ez így van jól!

Nem kell mindent tudni! Vannak dolgok, amik úgy jók ahogy vannak.

Az időt nem megfogalmazni kell, hanem élni.

Az életet nem megfogalmazni kell, hanem élvezni!

Mire volt ez jó? Önmagamba való nézés.

Eltévedtem, és újragondoltam a dolgokat.

Megtaláltam az utat. Megyek tovább.

Hát tegnap írtam. Azt hiszem. Egy kedves ismerősöm kért meg, hogy írjak valamit.
Szóval bocsi, ha szar lesz, erőltetetten írom, nem ihletből.
Miért, az előző bejegyzéseket ihletből írtam? Az vészes.
Hétfőn voltam utoljára azon a helyen, ahova minden nap be kell mennie az embernek.
Ha felnőtt, akkor meló, ha gyerek, akkor suli. Hívjuk egyszerűen ezentúl börtönnek.
Szóval hétfő óta nem voltam börtönben. (Hú ez a mondat így elég érdekes lett)
Régen ha sokáig nem voltam bent, kezdett hiányozni. Mostmeg, hát mostmeg úgy vok vele,
hogy sehogy. Nem hiányzik, sőt nem is akarok bemenni újra. (Kinek hiányozna a börtön?)
Amúgy teljesen átlagos napom volt, habár örülnék ha minden napom ilyen átlagos lenne.
Reggel felkeltem (igen, addig jó míg felkelek), aztán ettem-ittam, és beültem a gépem elé.
És egész nap nyomkodtam a billentyűzetet. Különböző számítástechnikai szoftvereket használtam, amit a diákság ma már csak úgy nehez hogy kockulás.
Szóval kockultam egész nap. Habár a pohár még mindig nem áll meg stabilan a fejemen, így hát holnap is kockulni fogok. Ja, nem. Holnap el kell mennem ahoz az emberhez, aki eldönti, hogy hétfőn kell-e börtönbe mennem.
Ezt a sok hülyeséget, amit össze tudok hordani!
Ki kíváncsi erre? Senki! Ez a jó benne. De én leírom. Mert miért ne? Megtehetem.
Mert raj vagyok. Mert pózolok. Mert napi emo vagyok minden nap.
Igen, valószínüleg. Erről jut eszembe, régen néztem meg azt az oldalt, ahol ezek vannak.
(Direkt nem írtam le, mert az reklám, és nem töltöttem ki azt az ürlapot, hogy
"Csinálj pénzt a blogoddal!".)
Mit mondjak? Milyen az idő? Nem tudom, be van húzva a sötétítő. Meg egésznap bent voltam a szobámban. Néha kimentem WC-re. Olyat is kell.
Hát nem tudom.

Ui: Drága Egyetlen Olvasóm, remélem tetszett :)

Mik jutnak eszembe?

Pár napja megbetegedtem. Elég rossz. Köhögés, orrfújás, láz, fázom, melegem van.
De hát ezt biztos mindenki ismeri. Ha nem? Akkor te bizony megszöktél a híres 51es Zónából.
Amúgy, így betegségem mindennapjait töltve elgondolkodtam azon, milyen lehet az egészséget elkapni? Beteg vagy, de a barátaid egészségesek, velük lógsz, jössz-mész, és elkapod tőlük az egészséget.
Na persze, egyik okosKODÓ azonnal belém is kötött, hogy az nem lehet, mert az egészség az alapállapot, mert a baktériumok meg vírusok meg bla bla bla. Köszi, ezt én is tudom.
De néha azért jó elrugaszkodni a földtől, nem? Vagy csak én vagyok ilyen, hogy merek merészen gondolkodni? Vagy inkább csak én vagyok ilyen hülye?
Hát nemtudom.

Na vajon?

Hát persze! Az első bejegyzés!
Mit is szoktak írni ilyenkor az emberek? Ja, igen.
Annyira jó, hogy van blogom, ez az, be kell illeszkednem nekem is a tömegbe!
Vagy például: Júj de jó, van blogom, habár azt se tudom mit kezdjek vele, de legalább van, mert mindenki másnak is van, és nehogymár csak nekem ne legyen!
Sablonok. Sablonok.
Sablonok amik szerint élünk. Nem elgondolkodtató?
Most gondolkodtok, hogy milyen sablonok.
Szerintem az már egy sablon, hogy blogom van. Nem? Ezekszerint sablonos vagyok. Érdekes.
Az is egy sablon, hogy a bal lábamat a jobb követi, őt meg megint a bal. És így járok. Mindenki így jár. (Tisztelet azoknak az embereknek, akik ezt nem tehetik meg.)
Miért kell így járni? Miért nem léphetek egymás után kettőt a ballal? Bal bal, jobb jobb.
Mert talán elesnék, mert talán fárasztó.
És itt jön a véggondolat, a sablonok nem rossz dolgok, segítik az embereket.
Így már van értelme, hogy blogom legyen?