Voices

Hangokat hallok a fejemben
és ide jönnek!
Ők megértenek engem
és csak beszélnek!

Megvannak a szabályaid és a hited
hogy megvédd önmagad,
de mikor a szabályok megtörnek
kérdéses lesz a bizalmad.

Van egy hang, ő a megmentőm
aki utál szeretni, szeret gyűlölni.
Van egy hang, és megvan az ereje,
hogy a sorsodat tudja vezetni.

Hangokat hallok sírni,
hősöket látok meghalni,
Érzem a száradt vér ízét...
Érzem, hogy nő a feszültség!

Hangokat hallok a fejemben

és ide jönnek!

Ők megértenek engem

és csak beszélnek!

Megmondják, hogy mit fogok tenni

Mutatnak dolgokat, amit veled fogok művelni

és csak beszélnek, csak beszélnek!

Az összes ügyvéd védtelen,

és az összes orvos egészségtelen

A prédikátorok mind bűnösek

és a rendőrök le vannak fizetve!

Minden döntésed vétkes!

minden főnök ki lesz rugva,

minden bankár veszíteni fog,

minden politikus a szemedbe hazudna!

Látom a sötétség zuhan,

és engem a hangok hívnak!

Érzem elcsúszik az igazság

Látom zuhanni a bizalmat!

Hangokat hallok a fejemben

és ide jönnek!

Ők megértenek engem

és csak beszélnek!

Megmondják, hogy mit fogok tenni

Mutatnak dolgokat, amit veled fogok művelni

és csak beszélnek, csak beszélnek!

Szabadfordítás tőlem
[Rev Theory - Voices]

My Road to You

After ground zero I am going from zero to Hero.
This is my Road to You.

Maybe the biggest oppurtunity in my life.
A chance to live happy.

2009. március 26.
"Az, hogy bárki elvéthet valamit, de az hibává csak akkor válik, ha elmulasztja kijavítani"
Ijesztő a gondolat. Ezt ő fogalmazta meg egy évvel ezelőtt. Valahogy tudta előre. Nem tudom.
Rengeteg mindent át kell most gondolnom...

Chance to make things good

Érzem, hogy rettentően naív vagyok. Akkorát fogok puffani mint a ház. Nem igaz. Egyszerűen tudom, hogy mi fog történni, tudom, hogy mi lesz, és mégis csak naívan hiszem, hogy jó lesz.
Miért gondolom úgy, hogy mindig a jó nyer? A rossz csak feltűnik, de idővel a jó legyőzi. Győzedelmeskedik a becsület és a tiszta érzelem?
És ha én vagyok a rossz?....
Esély. Alkalom. Két fogalom, két igen meghatározó tény az életben.
Hogy most megkaptam-e? Nem tudom. Talán nem merem elhinni. Létezne ilyen csoda az életben? Van sors, hogy ennek így kell történnie? Vagy csak egyszerű véletlen?
Miért remeg a kezem? Miért ver gyorsan a szívem? Miért veszem szakaszosan a levegőt?
Izgulok?
Ennek a mesének itt még nincs vége. A befejezés most fog kezdődni. Talán egy csúfos lezárás lesz számomra. Egy örök folt. Talán egy boldog befejezés, egy 'Happy End', és egy új könyvben folytatódik.
Talán képes leszek talpra állni. Talán képes leszek újra szívből boldog lenni.

Összefoglalva. Sok a kérdés, sok a talán, és érzem, hogy gyenge vagyok. Mind lelkileg és fizikailag. Rettentően félek most a jövőtől. Félek, hogy valami eszméletlen nagy kudarc lesz, viszont rettentően izgulok, hogy mi van, ha nem?
De hát.... néha a beteg dolgok teszik boldoggá az embert...
mert egy lámpaoszlopnál ülni, és várni azt az 'Egyet', aki majd újra megfogja a kezed......ez beteg.


Nem értettél ebből semmit? Nem baj.
egyetlen Egy embernek kellene ezt megértenie...

Long time ago...

Egy ébren töltött éjszakán elmélkedtem saját életemről. Amiket meg szeretnék még valósítani, amiket elmúlasztottam, és amiket már megtettem. Rájöttem, hogy sosem voltam egyedül. Mindig volt mellettem valaki jó és rossz pillanatban egyaránt. De az viszont csak most jutott eszembe, hogy nem mindig a megfelelő emberekkel vettem magam körbe. Most úgy érzem, hogy a baráti köröm tökéletes. Nem volt még ilyen érzés. Minden oldalamra megvan a megfelelő ember.
Egy kivételével. És Ő rajta filóztam tovább.
Érdekes. Pár évvel ezelőtt még mennyire fontos volt. Igazi barátok voltunk. Mindent megbeszéltünk. Egymást segítettük. És semmi mást nem akartunk egymástól. És én eldobtam magamtól. Vagy talán ő engem? Nem emlékszem már pontosan, de felelevenítve az emlékeket, rájöttem, hogy hiányzik. Tudom, rég volt, de így, hogy most eszembe jutott, azok a közös emlékek, a több órás beszélgetések, jó volt, és ez hiányzik.
És hogy miért távolodtunk el egymástól? Vagy legalábbis én miért nélkülöztem. Ezt az akkori kapcsolatomnak köszönhetem. De ezt most nem részletezem. Végülis, egy nő miatt elvesztettem egy nagyon jó barátot. Az a nő már rég nincs velem, szinte már porosak az emlékek vele kapcsolatban, és ez a Barát is tojik a fejemre.
Szép. Ilyen a világ. Döntést kell hozni, és rosszul döntesz. Majd aztán évekkel később, az ablakodban ülve egy szál cigivel a kezedben hajnali 2kor rájössz, hogy mekkora barom voltál.
Jó lenne újra beszélgetni vele. Jó lenne úgy beszélgetni vele, mint régen. Mint amikor még "gyerekek" voltunk.
De félek. Mi van, ha már nem is érdeklem? Mi van, ha már nem vagyok számára érdekes? Hiszen már annyi idő eltelt, annyit változhatott, ahogy tán én is változtam. Lehet, ő már nem is ugyan az az ember akit ismertem.
Nem érdekel. Felkeresem. Régen megígértem neki valamit. És nem fejeltettem el.
Egy találkozót beszéltünk le évekkel előre. Konkrétan 3 évvel előre. És idén letelik ez a három év.
A találkozóig még három hónap van. Addig van időm felvenni a kapcsolatot vele, és a legjobbakban reménykedni...hogy azért benne is hagyott valami nyomot a múlt. Hogy emlékszik rám, és ezen felül az emlékek sem szürkültek el a felismerhetetlenségig.

Live for the moments that you can't put into wordz....
Live for the friends, who do not forget you...

Nothin' interesting

Állóvíz. Így jó. Kérdés, hogy meddig marad így?

Lényegtelen. Most jó.