Érzem, hogy rettentően naív vagyok. Akkorát fogok puffani mint a ház. Nem igaz. Egyszerűen tudom, hogy mi fog történni, tudom, hogy mi lesz, és mégis csak naívan hiszem, hogy jó lesz.
Miért gondolom úgy, hogy mindig a jó nyer? A rossz csak feltűnik, de idővel a jó legyőzi. Győzedelmeskedik a becsület és a tiszta érzelem?
És ha én vagyok a rossz?....
Esély. Alkalom. Két fogalom, két igen meghatározó tény az életben.
Hogy most megkaptam-e? Nem tudom. Talán nem merem elhinni. Létezne ilyen csoda az életben? Van sors, hogy ennek így kell történnie? Vagy csak egyszerű véletlen?
Miért remeg a kezem? Miért ver gyorsan a szívem? Miért veszem szakaszosan a levegőt?
Izgulok?
Ennek a mesének itt még nincs vége. A befejezés most fog kezdődni. Talán egy csúfos lezárás lesz számomra. Egy örök folt. Talán egy boldog befejezés, egy 'Happy End', és egy új könyvben folytatódik.
Talán képes leszek talpra állni. Talán képes leszek újra szívből boldog lenni.
Összefoglalva. Sok a kérdés, sok a talán, és érzem, hogy gyenge vagyok. Mind lelkileg és fizikailag. Rettentően félek most a jövőtől. Félek, hogy valami eszméletlen nagy kudarc lesz, viszont rettentően izgulok, hogy mi van, ha nem?
De hát.... néha a beteg dolgok teszik boldoggá az embert...
mert egy lámpaoszlopnál ülni, és várni azt az 'Egyet', aki majd újra megfogja a kezed......ez beteg.
Nem értettél ebből semmit? Nem baj.
egyetlen Egy embernek kellene ezt megértenie...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése