Long time ago...

Egy ébren töltött éjszakán elmélkedtem saját életemről. Amiket meg szeretnék még valósítani, amiket elmúlasztottam, és amiket már megtettem. Rájöttem, hogy sosem voltam egyedül. Mindig volt mellettem valaki jó és rossz pillanatban egyaránt. De az viszont csak most jutott eszembe, hogy nem mindig a megfelelő emberekkel vettem magam körbe. Most úgy érzem, hogy a baráti köröm tökéletes. Nem volt még ilyen érzés. Minden oldalamra megvan a megfelelő ember.
Egy kivételével. És Ő rajta filóztam tovább.
Érdekes. Pár évvel ezelőtt még mennyire fontos volt. Igazi barátok voltunk. Mindent megbeszéltünk. Egymást segítettük. És semmi mást nem akartunk egymástól. És én eldobtam magamtól. Vagy talán ő engem? Nem emlékszem már pontosan, de felelevenítve az emlékeket, rájöttem, hogy hiányzik. Tudom, rég volt, de így, hogy most eszembe jutott, azok a közös emlékek, a több órás beszélgetések, jó volt, és ez hiányzik.
És hogy miért távolodtunk el egymástól? Vagy legalábbis én miért nélkülöztem. Ezt az akkori kapcsolatomnak köszönhetem. De ezt most nem részletezem. Végülis, egy nő miatt elvesztettem egy nagyon jó barátot. Az a nő már rég nincs velem, szinte már porosak az emlékek vele kapcsolatban, és ez a Barát is tojik a fejemre.
Szép. Ilyen a világ. Döntést kell hozni, és rosszul döntesz. Majd aztán évekkel később, az ablakodban ülve egy szál cigivel a kezedben hajnali 2kor rájössz, hogy mekkora barom voltál.
Jó lenne újra beszélgetni vele. Jó lenne úgy beszélgetni vele, mint régen. Mint amikor még "gyerekek" voltunk.
De félek. Mi van, ha már nem is érdeklem? Mi van, ha már nem vagyok számára érdekes? Hiszen már annyi idő eltelt, annyit változhatott, ahogy tán én is változtam. Lehet, ő már nem is ugyan az az ember akit ismertem.
Nem érdekel. Felkeresem. Régen megígértem neki valamit. És nem fejeltettem el.
Egy találkozót beszéltünk le évekkel előre. Konkrétan 3 évvel előre. És idén letelik ez a három év.
A találkozóig még három hónap van. Addig van időm felvenni a kapcsolatot vele, és a legjobbakban reménykedni...hogy azért benne is hagyott valami nyomot a múlt. Hogy emlékszik rám, és ezen felül az emlékek sem szürkültek el a felismerhetetlenségig.

Live for the moments that you can't put into wordz....
Live for the friends, who do not forget you...