Mardosnak az emlékek. Bánom ami történt. Bánom, ahogy történt. Bánom, amit tettem. Bánom, ahogy tettem. Jövök megyek a világban, mint egy élőhalott. Nem tudom miért, de az utóbbi időben túl sokszor eszembe jutott. Régebben is gondoltam rá, de az elmúlt egy hétben vele ébredtem, vele éltem, vele mentem aludni. A beszürkült jelenből tekintek vissza a picit kopottas, de színes múltra. Tudom, hogy mit rontottam el. Tudom, hogy mit kellett volna tennem, és tudom, hogy mit kellett volna mondanom, ill nem mondanom. Sokat hazudtam. Tudom. Csak egy csoda tudna megmenteni. Egy olyan csoda, amellyel felkelhetnék a jelenből a múltban.
Mi van ha ez csak álom? Valami természet feletti erő zord játéka. Megmutatja nekem a jövőt és amikor már végképp feladom, és nincs remény....akkor fogok felkelni.
Fáj a fejem. Zúg a fülem. Ülök valami kényelmetlen bőr ülésen. Cigaretta szag van. Kinyitom a szemem, és a táj egy végtelenségig elnyúló puszta. Zötykölődöm. A vonattal együtt mozgok. Haladok valamerre szélsebesen. Hajamat picit arrébb igazítom, hogy tisztábban lássak. Lábaimat kinyújtom. Ránézek az órámra. Még van egy fél órám. A vonat majd csak 10óra 33perckor fog megállni........
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése