Live for the moment that you can't put into words.
Sad...terrified.
Words that make my feelings about these moments.
I don't know what I want...or I don't want to say it.
I would like to rage.
I would like to forget all the memories...all the memories that belong to her.
I can't get out her from my head. I ain't able to do that, but it would be better for me.
I'm weak.
I need somebody to help to forget. Somebody's love could save me.
I'm just a boy in a bad situation. I didn't deserve this. I'm suffering.
Would you be my savior?...
2010. május 9., vasárnap
2010. május 5., szerda
so far
Hát hm. Régen írtam. Tény. Sok minden történt velem.
Talán ott lesz a legoptimálisabb kezdeni, ahol abbahagytam.
Léda. Hónapokon át próbáltam feledni, kerülni a gondolataimban. De mégis az egy alkalomra vártam.
És megvolt az alkalom. Összejöttünk újra. Gondolnád most, hogy 'Jaj most tök boldog vagy'.
Az első 2 hétben tényleg tök jó volt. Végtelenül boldog voltam. Teljesen másképp láttam a világot. Jó érzés volt. Mint valami kemény drog. Nem éreztem, nem láttam a rosszat. Minden szép és csodás volt. Ám jöttek bizonyos tényezők, amik csúnyán alánk vágott. Ugye a távolság megmaradt. Az nem változott. De a leghangsúlyosabb tényező mégiscsak a szülők. És hát próbálj úgy táv kapcsolatot fenntartani, hogy a két szülő nem szívesen látja a másik gyerekét.
Itt csúszott meg az egész. Talán ha a szülők egyenlően elfogadják, hogy együtt vagyunk újra, teljesen másképp alakulna.
Aztán csak teltek a napok, nem találkoztunk...és szépen lassan minden visszaesett abba a régi mederbe.
És tovább léptem. Hülyén hangzik, de ő is, és ennek tökre örülök. Úgy tudtam távozni ebből a kapcsolatból, hogy nem okoztam neki fájdalmat. Szeretem. Ez tény. Talán a jövőben újra összefutunk. Ki tudja? Szeretem, de már nem szerelemből. Nem is tudom hogyan. Egy ember, aki egy évig nagyon jó társam volt. Persze, hogy nem felejtem. Talán ő is így gondolkodik, talán még ő is szeret. De ezt most már kár hánytorgatni. Lezártuk, és így szép a mese vége. Mindketten mosolyogva búcsúztunk el egymástól.
Ez egy szép befejezés.....
Viszont, sorsom kísért. Ahogy kiléptem ebből, képbe jött egy másik lány. Jó, hát túlzás így nevezni, hogy képbe jött. De belépett az életembe. És napok alatt átrendezett engem lelkileg. Minden felborult bennem, mint egy bili.
Érdemes figyelembe venni, hogy ikrek jegyű ő is. Ezáltal nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Mintha valami testvérem lenne, vagy ismerne ezer éve. Mindig van valami mondani valónk a másiknak. És ugyan olyan kíváncsi mint én. Mindenről tudni akar, mindent hallani akar, és mindenről van véleménye, még ha nem is mondja ki. Ahogy én, neki is megvan a sajátos büszkesége. Vannak dolgok, amikből egyáltalán nem enged. Azt ő úgy gondolja, az úgy van jól. Tudja, hogy mit akar.
Rettentően vidám. Mindig dicséri a mosolyom. Oké, szép mosolyom van, aranyos, csábító, 'csajozós', de ennyi. Nincs mögötte semmi.
De az ő mosolya. Az olyan más. Megnyugtató, felvidít, és valami kellemes melegséget érzel. Jó ránézni. Nem azt mondom, hogy a világ legszebb nője, de ha ránézel, és ő visszanéz rád, van valami a szemében, a mosolyában, a testtartásában, az egész megjelenésében, ami megfog. Valahogy jó érzés önt el. Nem jut eszedbe semmi agresszív, semmi negatív. És ez nagyon tetszik nekem.
Ezáltal, teljesen társasági ember. Feldobja a pillanatot. Élvezem a társaságát.
Rettentően intelligens. Megvan a magához való esze. Talpra esett egy lány, feltalálja magát bármilyen helyzetben.
Jó kapcsolatom van vele. Nem tudom, hogy mit érez irántam, mit gondol rólam, de mindenképpen nyitott felém. Bármiről tudunk beszélgetni. Ezt a bármit úgy értem, hogy piszkáljuk egymást, beszólunk egymásnak...de ha úgy adja az alkalom, teljes komolysággal megbeszélhetek vele bármit.
Picit túlzás lehet ez a sok minden amit leírtam. Mondhatnátok, hogy szerelmes vagyok ebbe a lányba. Talán, nem tudom. De egyenlőre nem szeretnék semmit. Ez az állapot így tök jó nekem. Aztán ha ki kell alakulnia valami komolyabb dolognak, akkor majd ki fog az alakulni.
De most ez így jó és pont. Boldog vagyok. Nem tudom mivel érdemeltem ki, de kaptam egy olyan embert az életembe, akinek biztosan sok szerepe lesz az életemben.
Majd meglátjuk...
Talán ott lesz a legoptimálisabb kezdeni, ahol abbahagytam.
Léda. Hónapokon át próbáltam feledni, kerülni a gondolataimban. De mégis az egy alkalomra vártam.
És megvolt az alkalom. Összejöttünk újra. Gondolnád most, hogy 'Jaj most tök boldog vagy'.
Az első 2 hétben tényleg tök jó volt. Végtelenül boldog voltam. Teljesen másképp láttam a világot. Jó érzés volt. Mint valami kemény drog. Nem éreztem, nem láttam a rosszat. Minden szép és csodás volt. Ám jöttek bizonyos tényezők, amik csúnyán alánk vágott. Ugye a távolság megmaradt. Az nem változott. De a leghangsúlyosabb tényező mégiscsak a szülők. És hát próbálj úgy táv kapcsolatot fenntartani, hogy a két szülő nem szívesen látja a másik gyerekét.
Itt csúszott meg az egész. Talán ha a szülők egyenlően elfogadják, hogy együtt vagyunk újra, teljesen másképp alakulna.
Aztán csak teltek a napok, nem találkoztunk...és szépen lassan minden visszaesett abba a régi mederbe.
És tovább léptem. Hülyén hangzik, de ő is, és ennek tökre örülök. Úgy tudtam távozni ebből a kapcsolatból, hogy nem okoztam neki fájdalmat. Szeretem. Ez tény. Talán a jövőben újra összefutunk. Ki tudja? Szeretem, de már nem szerelemből. Nem is tudom hogyan. Egy ember, aki egy évig nagyon jó társam volt. Persze, hogy nem felejtem. Talán ő is így gondolkodik, talán még ő is szeret. De ezt most már kár hánytorgatni. Lezártuk, és így szép a mese vége. Mindketten mosolyogva búcsúztunk el egymástól.
Ez egy szép befejezés.....
Viszont, sorsom kísért. Ahogy kiléptem ebből, képbe jött egy másik lány. Jó, hát túlzás így nevezni, hogy képbe jött. De belépett az életembe. És napok alatt átrendezett engem lelkileg. Minden felborult bennem, mint egy bili.
Érdemes figyelembe venni, hogy ikrek jegyű ő is. Ezáltal nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Mintha valami testvérem lenne, vagy ismerne ezer éve. Mindig van valami mondani valónk a másiknak. És ugyan olyan kíváncsi mint én. Mindenről tudni akar, mindent hallani akar, és mindenről van véleménye, még ha nem is mondja ki. Ahogy én, neki is megvan a sajátos büszkesége. Vannak dolgok, amikből egyáltalán nem enged. Azt ő úgy gondolja, az úgy van jól. Tudja, hogy mit akar.
Rettentően vidám. Mindig dicséri a mosolyom. Oké, szép mosolyom van, aranyos, csábító, 'csajozós', de ennyi. Nincs mögötte semmi.
De az ő mosolya. Az olyan más. Megnyugtató, felvidít, és valami kellemes melegséget érzel. Jó ránézni. Nem azt mondom, hogy a világ legszebb nője, de ha ránézel, és ő visszanéz rád, van valami a szemében, a mosolyában, a testtartásában, az egész megjelenésében, ami megfog. Valahogy jó érzés önt el. Nem jut eszedbe semmi agresszív, semmi negatív. És ez nagyon tetszik nekem.
Ezáltal, teljesen társasági ember. Feldobja a pillanatot. Élvezem a társaságát.
Rettentően intelligens. Megvan a magához való esze. Talpra esett egy lány, feltalálja magát bármilyen helyzetben.
Jó kapcsolatom van vele. Nem tudom, hogy mit érez irántam, mit gondol rólam, de mindenképpen nyitott felém. Bármiről tudunk beszélgetni. Ezt a bármit úgy értem, hogy piszkáljuk egymást, beszólunk egymásnak...de ha úgy adja az alkalom, teljes komolysággal megbeszélhetek vele bármit.
Picit túlzás lehet ez a sok minden amit leírtam. Mondhatnátok, hogy szerelmes vagyok ebbe a lányba. Talán, nem tudom. De egyenlőre nem szeretnék semmit. Ez az állapot így tök jó nekem. Aztán ha ki kell alakulnia valami komolyabb dolognak, akkor majd ki fog az alakulni.
De most ez így jó és pont. Boldog vagyok. Nem tudom mivel érdemeltem ki, de kaptam egy olyan embert az életembe, akinek biztosan sok szerepe lesz az életemben.
Majd meglátjuk...
2010. március 30., kedd
Voices
Hangokat hallok a fejemben
és ide jönnek!
Ők megértenek engem
és csak beszélnek!
Megvannak a szabályaid és a hited
hogy megvédd önmagad,
de mikor a szabályok megtörnek
kérdéses lesz a bizalmad.
Van egy hang, ő a megmentőm
aki utál szeretni, szeret gyűlölni.
Van egy hang, és megvan az ereje,
hogy a sorsodat tudja vezetni.
Hangokat hallok sírni,
hősöket látok meghalni,
Érzem a száradt vér ízét...
Érzem, hogy nő a feszültség!
és ide jönnek!
Ők megértenek engem
és csak beszélnek!
Megvannak a szabályaid és a hited
hogy megvédd önmagad,
de mikor a szabályok megtörnek
kérdéses lesz a bizalmad.
Van egy hang, ő a megmentőm
aki utál szeretni, szeret gyűlölni.
Van egy hang, és megvan az ereje,
hogy a sorsodat tudja vezetni.
Hangokat hallok sírni,
hősöket látok meghalni,
Érzem a száradt vér ízét...
Érzem, hogy nő a feszültség!
Hangokat hallok a fejemben
és ide jönnek!
Ők megértenek engem
és csak beszélnek!
Megmondják, hogy mit fogok tenni
Mutatnak dolgokat, amit veled fogok művelni
és csak beszélnek, csak beszélnek!
Az összes ügyvéd védtelen,
és az összes orvos egészségtelen
A prédikátorok mind bűnösek
és a rendőrök le vannak fizetve!
Minden döntésed vétkes!
minden főnök ki lesz rugva,
minden bankár veszíteni fog,
minden politikus a szemedbe hazudna!
Látom a sötétség zuhan,
és engem a hangok hívnak!
Érzem elcsúszik az igazság
Látom zuhanni a bizalmat!
Hangokat hallok a fejemben
és ide jönnek!
Ők megértenek engem
és csak beszélnek!
Megmondják, hogy mit fogok tenni
Mutatnak dolgokat, amit veled fogok művelni
és csak beszélnek, csak beszélnek!
Szabadfordítás tőlem
[Rev Theory - Voices]
Szabadfordítás tőlem
[Rev Theory - Voices]
2010. március 28., vasárnap
My Road to You
After ground zero I am going from zero to Hero.
This is my Road to You.
Maybe the biggest oppurtunity in my life.
A chance to live happy.
2009. március 26.
"Az, hogy bárki elvéthet valamit, de az hibává csak akkor válik, ha elmulasztja kijavítani"
Ijesztő a gondolat. Ezt ő fogalmazta meg egy évvel ezelőtt. Valahogy tudta előre. Nem tudom.
Rengeteg mindent át kell most gondolnom...
This is my Road to You.
Maybe the biggest oppurtunity in my life.
A chance to live happy.
2009. március 26.
"Az, hogy bárki elvéthet valamit, de az hibává csak akkor válik, ha elmulasztja kijavítani"
Ijesztő a gondolat. Ezt ő fogalmazta meg egy évvel ezelőtt. Valahogy tudta előre. Nem tudom.
Rengeteg mindent át kell most gondolnom...
Chance to make things good
Érzem, hogy rettentően naív vagyok. Akkorát fogok puffani mint a ház. Nem igaz. Egyszerűen tudom, hogy mi fog történni, tudom, hogy mi lesz, és mégis csak naívan hiszem, hogy jó lesz.
Miért gondolom úgy, hogy mindig a jó nyer? A rossz csak feltűnik, de idővel a jó legyőzi. Győzedelmeskedik a becsület és a tiszta érzelem?
És ha én vagyok a rossz?....
Esély. Alkalom. Két fogalom, két igen meghatározó tény az életben.
Hogy most megkaptam-e? Nem tudom. Talán nem merem elhinni. Létezne ilyen csoda az életben? Van sors, hogy ennek így kell történnie? Vagy csak egyszerű véletlen?
Miért remeg a kezem? Miért ver gyorsan a szívem? Miért veszem szakaszosan a levegőt?
Izgulok?
Ennek a mesének itt még nincs vége. A befejezés most fog kezdődni. Talán egy csúfos lezárás lesz számomra. Egy örök folt. Talán egy boldog befejezés, egy 'Happy End', és egy új könyvben folytatódik.
Talán képes leszek talpra állni. Talán képes leszek újra szívből boldog lenni.
Összefoglalva. Sok a kérdés, sok a talán, és érzem, hogy gyenge vagyok. Mind lelkileg és fizikailag. Rettentően félek most a jövőtől. Félek, hogy valami eszméletlen nagy kudarc lesz, viszont rettentően izgulok, hogy mi van, ha nem?
De hát.... néha a beteg dolgok teszik boldoggá az embert...
mert egy lámpaoszlopnál ülni, és várni azt az 'Egyet', aki majd újra megfogja a kezed......ez beteg.
Nem értettél ebből semmit? Nem baj.
egyetlen Egy embernek kellene ezt megértenie...
Miért gondolom úgy, hogy mindig a jó nyer? A rossz csak feltűnik, de idővel a jó legyőzi. Győzedelmeskedik a becsület és a tiszta érzelem?
És ha én vagyok a rossz?....
Esély. Alkalom. Két fogalom, két igen meghatározó tény az életben.
Hogy most megkaptam-e? Nem tudom. Talán nem merem elhinni. Létezne ilyen csoda az életben? Van sors, hogy ennek így kell történnie? Vagy csak egyszerű véletlen?
Miért remeg a kezem? Miért ver gyorsan a szívem? Miért veszem szakaszosan a levegőt?
Izgulok?
Ennek a mesének itt még nincs vége. A befejezés most fog kezdődni. Talán egy csúfos lezárás lesz számomra. Egy örök folt. Talán egy boldog befejezés, egy 'Happy End', és egy új könyvben folytatódik.
Talán képes leszek talpra állni. Talán képes leszek újra szívből boldog lenni.
Összefoglalva. Sok a kérdés, sok a talán, és érzem, hogy gyenge vagyok. Mind lelkileg és fizikailag. Rettentően félek most a jövőtől. Félek, hogy valami eszméletlen nagy kudarc lesz, viszont rettentően izgulok, hogy mi van, ha nem?
De hát.... néha a beteg dolgok teszik boldoggá az embert...
mert egy lámpaoszlopnál ülni, és várni azt az 'Egyet', aki majd újra megfogja a kezed......ez beteg.
Nem értettél ebből semmit? Nem baj.
egyetlen Egy embernek kellene ezt megértenie...
2010. március 22., hétfő
Long time ago...
Egy ébren töltött éjszakán elmélkedtem saját életemről. Amiket meg szeretnék még valósítani, amiket elmúlasztottam, és amiket már megtettem. Rájöttem, hogy sosem voltam egyedül. Mindig volt mellettem valaki jó és rossz pillanatban egyaránt. De az viszont csak most jutott eszembe, hogy nem mindig a megfelelő emberekkel vettem magam körbe. Most úgy érzem, hogy a baráti köröm tökéletes. Nem volt még ilyen érzés. Minden oldalamra megvan a megfelelő ember.
Egy kivételével. És Ő rajta filóztam tovább.
Érdekes. Pár évvel ezelőtt még mennyire fontos volt. Igazi barátok voltunk. Mindent megbeszéltünk. Egymást segítettük. És semmi mást nem akartunk egymástól. És én eldobtam magamtól. Vagy talán ő engem? Nem emlékszem már pontosan, de felelevenítve az emlékeket, rájöttem, hogy hiányzik. Tudom, rég volt, de így, hogy most eszembe jutott, azok a közös emlékek, a több órás beszélgetések, jó volt, és ez hiányzik.
És hogy miért távolodtunk el egymástól? Vagy legalábbis én miért nélkülöztem. Ezt az akkori kapcsolatomnak köszönhetem. De ezt most nem részletezem. Végülis, egy nő miatt elvesztettem egy nagyon jó barátot. Az a nő már rég nincs velem, szinte már porosak az emlékek vele kapcsolatban, és ez a Barát is tojik a fejemre.
Szép. Ilyen a világ. Döntést kell hozni, és rosszul döntesz. Majd aztán évekkel később, az ablakodban ülve egy szál cigivel a kezedben hajnali 2kor rájössz, hogy mekkora barom voltál.
Jó lenne újra beszélgetni vele. Jó lenne úgy beszélgetni vele, mint régen. Mint amikor még "gyerekek" voltunk.
De félek. Mi van, ha már nem is érdeklem? Mi van, ha már nem vagyok számára érdekes? Hiszen már annyi idő eltelt, annyit változhatott, ahogy tán én is változtam. Lehet, ő már nem is ugyan az az ember akit ismertem.
Nem érdekel. Felkeresem. Régen megígértem neki valamit. És nem fejeltettem el.
Egy találkozót beszéltünk le évekkel előre. Konkrétan 3 évvel előre. És idén letelik ez a három év.
A találkozóig még három hónap van. Addig van időm felvenni a kapcsolatot vele, és a legjobbakban reménykedni...hogy azért benne is hagyott valami nyomot a múlt. Hogy emlékszik rám, és ezen felül az emlékek sem szürkültek el a felismerhetetlenségig.
Live for the moments that you can't put into wordz....
Live for the friends, who do not forget you...
Egy kivételével. És Ő rajta filóztam tovább.
Érdekes. Pár évvel ezelőtt még mennyire fontos volt. Igazi barátok voltunk. Mindent megbeszéltünk. Egymást segítettük. És semmi mást nem akartunk egymástól. És én eldobtam magamtól. Vagy talán ő engem? Nem emlékszem már pontosan, de felelevenítve az emlékeket, rájöttem, hogy hiányzik. Tudom, rég volt, de így, hogy most eszembe jutott, azok a közös emlékek, a több órás beszélgetések, jó volt, és ez hiányzik.
És hogy miért távolodtunk el egymástól? Vagy legalábbis én miért nélkülöztem. Ezt az akkori kapcsolatomnak köszönhetem. De ezt most nem részletezem. Végülis, egy nő miatt elvesztettem egy nagyon jó barátot. Az a nő már rég nincs velem, szinte már porosak az emlékek vele kapcsolatban, és ez a Barát is tojik a fejemre.
Szép. Ilyen a világ. Döntést kell hozni, és rosszul döntesz. Majd aztán évekkel később, az ablakodban ülve egy szál cigivel a kezedben hajnali 2kor rájössz, hogy mekkora barom voltál.
Jó lenne újra beszélgetni vele. Jó lenne úgy beszélgetni vele, mint régen. Mint amikor még "gyerekek" voltunk.
De félek. Mi van, ha már nem is érdeklem? Mi van, ha már nem vagyok számára érdekes? Hiszen már annyi idő eltelt, annyit változhatott, ahogy tán én is változtam. Lehet, ő már nem is ugyan az az ember akit ismertem.
Nem érdekel. Felkeresem. Régen megígértem neki valamit. És nem fejeltettem el.
Egy találkozót beszéltünk le évekkel előre. Konkrétan 3 évvel előre. És idén letelik ez a három év.
A találkozóig még három hónap van. Addig van időm felvenni a kapcsolatot vele, és a legjobbakban reménykedni...hogy azért benne is hagyott valami nyomot a múlt. Hogy emlékszik rám, és ezen felül az emlékek sem szürkültek el a felismerhetetlenségig.
Live for the moments that you can't put into wordz....
Live for the friends, who do not forget you...
2010. március 20., szombat
2010. február 28., vasárnap
Knockin' at my door all night long
Álom. Csak egy álom. Nem kellene semmit jelentenie. Gondolja a normál ember.
Álom. Agyunk és lelkünk által összerakott vágyak, félelmek. Gondolják az emberek, akik ezzel foglalkoznak. Hivatalosan nem tudomány ág, ám mégis sokan törődnek vele. Elemzik, leírják, mesélek, és elhallgatják, hiszen akkor valóra válik.
Elsőre csak egy rossz emlék felidézése volt. Értelmetlen. Fárasztó. De nem múlt el. Újra és újra ugyan az volt. Mindig ez történik. Mindig így történik.
Az ajtó előtt állok. Támaszkodok a falnak. Itthon vagyok. Minden rendben. De csak támasztom a falat, és nem csinálok semmit. Nézek az ajtóra. Valaki kopog. Hozzám jött. Kopog. Mondani akar valamit. Én csak támasztom a falat. Ki kellene nyitni. Talán fontos. Talán olyat mondana, amitől változna az életem. Talán ki akarom nyitni az ajtót.
Kopog. Nem adja fel. Kopog.
Én csak állok, és támasztom a falat. Üres tekinktettel nézem az ajtót. Gyerünk, fogd meg a kilincset, nyisd ki. Kopog. Menj oda. Sétálj oda. Rohanj oda, mert ő kopog. Nézd meg ki az. Kopog.
Miért kopog? Miért nem adja fel? Biztosan valami nagyon fontos lehet. Órák óta kopog. Miért csak itt állok? Miért nem megyek oda? Miért tétovázok? Miért kopog?
Órák óta kopog. Már veri az ajtót. Dübörög, és mégis csak kopog. Izgulok. Az ajkamba harapok. Félek. Ki akarom nyitni az ajtót, és be akarom engedni, de nem mozdulok. Csak állok a falnál, és kopog. Már megőrjít a zaj. Kop. Kop. Kop. Csönd van. Kop. Kop. Kop. Kopog.
Miért nem mozdulok? Valaki jött hozzám! Mozdulj! Kopog.
Elmúlt a kopogás. Abbahagyta. Talán feladta. Én meg csak állok. Már nem kopog. Odasétálok az ajtóhoz. Kezemet finoman ráteszem a kilincsre. Hideg. Már nem kopog.
"Manó!" - szólt a kopogtató. Ismerem ezt a hangot. Tudom ki van az ajtó másik oldalán. Tudom, hogy ki kopogott. Vegyes érzések. Feltépném az ajtót, széttörném, és a szemébe néznék a kopogtatónak. Miért van itt? Mit keres itt? Mit akar itt? Mit akar tőlem?
"I can't go any further than this......I want you so badly, it's my biggest wish...."
Ébreszt a telefonom. Ébren vagyok. Nem kopogott....
http://www.youtube.com/watch?v=aRNQS5UCQQI
Álom. Agyunk és lelkünk által összerakott vágyak, félelmek. Gondolják az emberek, akik ezzel foglalkoznak. Hivatalosan nem tudomány ág, ám mégis sokan törődnek vele. Elemzik, leírják, mesélek, és elhallgatják, hiszen akkor valóra válik.
Elsőre csak egy rossz emlék felidézése volt. Értelmetlen. Fárasztó. De nem múlt el. Újra és újra ugyan az volt. Mindig ez történik. Mindig így történik.
Az ajtó előtt állok. Támaszkodok a falnak. Itthon vagyok. Minden rendben. De csak támasztom a falat, és nem csinálok semmit. Nézek az ajtóra. Valaki kopog. Hozzám jött. Kopog. Mondani akar valamit. Én csak támasztom a falat. Ki kellene nyitni. Talán fontos. Talán olyat mondana, amitől változna az életem. Talán ki akarom nyitni az ajtót.
Kopog. Nem adja fel. Kopog.
Én csak állok, és támasztom a falat. Üres tekinktettel nézem az ajtót. Gyerünk, fogd meg a kilincset, nyisd ki. Kopog. Menj oda. Sétálj oda. Rohanj oda, mert ő kopog. Nézd meg ki az. Kopog.
Miért kopog? Miért nem adja fel? Biztosan valami nagyon fontos lehet. Órák óta kopog. Miért csak itt állok? Miért nem megyek oda? Miért tétovázok? Miért kopog?
Órák óta kopog. Már veri az ajtót. Dübörög, és mégis csak kopog. Izgulok. Az ajkamba harapok. Félek. Ki akarom nyitni az ajtót, és be akarom engedni, de nem mozdulok. Csak állok a falnál, és kopog. Már megőrjít a zaj. Kop. Kop. Kop. Csönd van. Kop. Kop. Kop. Kopog.
Miért nem mozdulok? Valaki jött hozzám! Mozdulj! Kopog.
Elmúlt a kopogás. Abbahagyta. Talán feladta. Én meg csak állok. Már nem kopog. Odasétálok az ajtóhoz. Kezemet finoman ráteszem a kilincsre. Hideg. Már nem kopog.
"Manó!" - szólt a kopogtató. Ismerem ezt a hangot. Tudom ki van az ajtó másik oldalán. Tudom, hogy ki kopogott. Vegyes érzések. Feltépném az ajtót, széttörném, és a szemébe néznék a kopogtatónak. Miért van itt? Mit keres itt? Mit akar itt? Mit akar tőlem?
"I can't go any further than this......I want you so badly, it's my biggest wish...."
Ébreszt a telefonom. Ébren vagyok. Nem kopogott....
http://www.youtube.com/watch?v=aRNQS5UCQQI
2010. február 17., szerda
Being an angel?!
Utóbbi időben picit lelkizősre fogtam a témát. Ez van sajnálom. Az ilyesfajta gondolatokkal volt megtömve a fejem. Le kellett írnom. De ez itt most lényegtelen. Most egy olyan dolgot akarok leírni, amin még most is gondolkodok, hogy le merjem-e írni. Durva. Lehet, hogy csak számomra, lehet, hogy nektek is. Biztos leírom. Csak meg kellene fogalmazni.
Szóval. Az utóbbi időben, nagyjából az elmúlt egy évben hátfájással küszködtem. Néha-néha most is fáj. A lapockám és környéke az érzékeny terület. Ez még okés. Sokat ülök görnyedve. Mondom jó. De a napokban. Álltam az utcán, szívtam a cigarettámat, pusztítottam csodás szervezetem. Már nem is tudom, hogy milyen indokból ácsorogtam. De álltam az utcán, az emberek pedig jöttek-mentek körülöttem. Egy teljesen átlagos helyzet. Másodpercenként 7 embert látsz, és fel sem fogod. Te is csak egy homokszem vagy a többi között. Ám van aki ezt máskép látja. Egy igencsak hidrogén szőke nő jött felém. Feltűnt messziről, hogy célirányosan felém jön. Amikor ránéztem, furcsa érzés kapott el. Valahol megnyugtató volt a nő látványa, ám mégis felkavart, hogy egy idegen mosolyog rám. Odajött, és csak ennyit mondott: "Egy angyal mióta dohányzik?"
És csatt. Mi van? Angyal? Én? Ő ezt most nekem mondta? Micsoda?
Hirtelen nem tudtam mit mondani. A nő pedig csak mosolyog. Nagy nehezen odaböktem egy 'tessék?'-et, de arra nem válaszolt. Megfogta a hátam, pont ott ahol fájni szokott, majd rámkacsintott és elment. Döbbenet. És egyenlőre nem tudom magamban hova rakni a dolgot. Hogy most ez? Ez arra akart utalni, hogy angyal lennék? Pont én?? Tudom, hogy léteznek és köztünk vannak, de ez így mégis durva.
A következtetést egyből levontam magam, hogy elvileg a fájós helyen a szárnyaim vannak. De hát ez is...olyan belemagyarázós dolog. Sokmindenre lehet fogni, és be is tudom magyarázni magamnak. Fáj a lábam, mindjárt kinő a 3., és én leszek a legjobb futó.
Szóval nem tudom. Döbbenet az egész sztori. Fel fogom keresni azt az ismerősömet, akik ehez hasonló fura dolgokkal dolgozik. Hátha ő többet tud valamivel.
Nemtudom. Ez most nagyon összezavart.
Szóval. Az utóbbi időben, nagyjából az elmúlt egy évben hátfájással küszködtem. Néha-néha most is fáj. A lapockám és környéke az érzékeny terület. Ez még okés. Sokat ülök görnyedve. Mondom jó. De a napokban. Álltam az utcán, szívtam a cigarettámat, pusztítottam csodás szervezetem. Már nem is tudom, hogy milyen indokból ácsorogtam. De álltam az utcán, az emberek pedig jöttek-mentek körülöttem. Egy teljesen átlagos helyzet. Másodpercenként 7 embert látsz, és fel sem fogod. Te is csak egy homokszem vagy a többi között. Ám van aki ezt máskép látja. Egy igencsak hidrogén szőke nő jött felém. Feltűnt messziről, hogy célirányosan felém jön. Amikor ránéztem, furcsa érzés kapott el. Valahol megnyugtató volt a nő látványa, ám mégis felkavart, hogy egy idegen mosolyog rám. Odajött, és csak ennyit mondott: "Egy angyal mióta dohányzik?"
És csatt. Mi van? Angyal? Én? Ő ezt most nekem mondta? Micsoda?
Hirtelen nem tudtam mit mondani. A nő pedig csak mosolyog. Nagy nehezen odaböktem egy 'tessék?'-et, de arra nem válaszolt. Megfogta a hátam, pont ott ahol fájni szokott, majd rámkacsintott és elment. Döbbenet. És egyenlőre nem tudom magamban hova rakni a dolgot. Hogy most ez? Ez arra akart utalni, hogy angyal lennék? Pont én?? Tudom, hogy léteznek és köztünk vannak, de ez így mégis durva.
A következtetést egyből levontam magam, hogy elvileg a fájós helyen a szárnyaim vannak. De hát ez is...olyan belemagyarázós dolog. Sokmindenre lehet fogni, és be is tudom magyarázni magamnak. Fáj a lábam, mindjárt kinő a 3., és én leszek a legjobb futó.
Szóval nem tudom. Döbbenet az egész sztori. Fel fogom keresni azt az ismerősömet, akik ehez hasonló fura dolgokkal dolgozik. Hátha ő többet tud valamivel.
Nemtudom. Ez most nagyon összezavart.
2010. február 15., hétfő
Up and down
Szokták mondani, hogy egyszer fent, egyszer lent. Hát igen. Teljesen igazuk van.
Napokkal ezelőtt még nagy boldogan írtam, hogy hú hát felülkerekedtem önmagamon, és milyen jó vagyok. Ez mostanra picit változott. Lent vagyok. Na de persze miért is? Egy leányzó miatt.
Mostanra bizonyított tény, hogy fizikai ellenállásommal fordítottan arányos a lelki teher bírásom. Egy kívülről megtörhetetlen alakot mutatok a világnak, viszont belülről mégiscsak egy érző emberi lény vagyok. Eddig azt hittem, hogy nincs rés. Pedig van rés, és egyre többen a résen belülre férkőznek. Nem én szabályzom ki mehet be, és ki nem...
Szóval ez a leányzó. Régóta ismerem. Nagyon aranyos, kedves. Ám az utóbbi hetekben picit közelebb kerültünk egymáshoz. Talán közelebb, mint ahogy én azt terveztem. Felvetődik benned a kérdés, óh, ez miért baj?
Mert nem tudom, hogy mit tegyek. Engedjem magam? Engednék a csábításnak én nagyon szívesen. Nem vele vagy velem van a baj. Mert nagyon is egymásra találtunk. A baj itt egy fizikai tényező. Illetve a szociális háttér. Legalábbis ez csak az én oldalamról probléma. Ha ezek a zavaró tényezők nem lennének, fejest ugranék az egészbe, lesz ami lesz alapon, csak boldog legyek. De így....így nem tudom. És sajnos kezd beállni a tény a fejemben. Az eszem szépen lassan lemond a dologról. Ez van. Így jártam.
De a szív... ő diktál, ő lüktet, ő dominál, és ő kikészít engem. Szinte hallom, hogy suttogja, hogy gyerünk, ő kell nekem, itt az alkalom, amiről eddig csak írtam. Hát na, használjam ki!
Az ész és a szív harca. Mint mindig. Viszont pozitívum, hogy ezek csak befolyásolnak engem, de a végleges döntést én fogom meghozni. És hogy mi lesz az? Nem tudom. Picit várok. Az sosem baj...
Viszont valami vidámabb téma. Az utóbbi fél évben egy remek barátra leltem. Ha ő nem lenne, nem is tudom mihez kezdenék. Jó a társasága, azonos az érdeklődési körünk, értjük egymás fura humorát, és jókat is röhögünk azokon. Tanácsot adunk egymásnak, segíteni próbálunk a másikon, és néha napján direkt egymás idegeire megyünk. De ez így jó. Ha késik az óráról szarul érzem magam, mert nincs ott, viszont mikor megjön, már azon jár a fejem, hogy mivel tudom idegelni.
Ma elmondtam neki a problémámat. Ő azt mondta, hogyha az amit a szívem diktál, azt a Leányzó viszonozza, akkor hajrá. Mert lehetetlen nincs, csak tehetetlenség. És ez fontos tényező.
Mert tudjátok:
Live for the moment. Élj a pillanatnak!
Napokkal ezelőtt még nagy boldogan írtam, hogy hú hát felülkerekedtem önmagamon, és milyen jó vagyok. Ez mostanra picit változott. Lent vagyok. Na de persze miért is? Egy leányzó miatt.
Mostanra bizonyított tény, hogy fizikai ellenállásommal fordítottan arányos a lelki teher bírásom. Egy kívülről megtörhetetlen alakot mutatok a világnak, viszont belülről mégiscsak egy érző emberi lény vagyok. Eddig azt hittem, hogy nincs rés. Pedig van rés, és egyre többen a résen belülre férkőznek. Nem én szabályzom ki mehet be, és ki nem...
Szóval ez a leányzó. Régóta ismerem. Nagyon aranyos, kedves. Ám az utóbbi hetekben picit közelebb kerültünk egymáshoz. Talán közelebb, mint ahogy én azt terveztem. Felvetődik benned a kérdés, óh, ez miért baj?
Mert nem tudom, hogy mit tegyek. Engedjem magam? Engednék a csábításnak én nagyon szívesen. Nem vele vagy velem van a baj. Mert nagyon is egymásra találtunk. A baj itt egy fizikai tényező. Illetve a szociális háttér. Legalábbis ez csak az én oldalamról probléma. Ha ezek a zavaró tényezők nem lennének, fejest ugranék az egészbe, lesz ami lesz alapon, csak boldog legyek. De így....így nem tudom. És sajnos kezd beállni a tény a fejemben. Az eszem szépen lassan lemond a dologról. Ez van. Így jártam.
De a szív... ő diktál, ő lüktet, ő dominál, és ő kikészít engem. Szinte hallom, hogy suttogja, hogy gyerünk, ő kell nekem, itt az alkalom, amiről eddig csak írtam. Hát na, használjam ki!
Az ész és a szív harca. Mint mindig. Viszont pozitívum, hogy ezek csak befolyásolnak engem, de a végleges döntést én fogom meghozni. És hogy mi lesz az? Nem tudom. Picit várok. Az sosem baj...
Viszont valami vidámabb téma. Az utóbbi fél évben egy remek barátra leltem. Ha ő nem lenne, nem is tudom mihez kezdenék. Jó a társasága, azonos az érdeklődési körünk, értjük egymás fura humorát, és jókat is röhögünk azokon. Tanácsot adunk egymásnak, segíteni próbálunk a másikon, és néha napján direkt egymás idegeire megyünk. De ez így jó. Ha késik az óráról szarul érzem magam, mert nincs ott, viszont mikor megjön, már azon jár a fejem, hogy mivel tudom idegelni.
Ma elmondtam neki a problémámat. Ő azt mondta, hogyha az amit a szívem diktál, azt a Leányzó viszonozza, akkor hajrá. Mert lehetetlen nincs, csak tehetetlenség. És ez fontos tényező.
Mert tudjátok:
Live for the moment. Élj a pillanatnak!
2010. február 4., csütörtök
It's okay, it's alright
A helyes úton vagyok. Teljesen. Vidám vagyok. Boldog vagyok. Kereszteződéshez értem viszont. De pozitívum, hogy akármelyik irányba megyek, csak jó van a végén. És vannak kicsi sikátorok, ahol útközben át tudok menni a másik irányban. Lehetőségeim végtelenek!
És ez felemelő érzés.
Az iskolai dolgaim is rendben vannak. Apróbb pontatlanságokkal. De ezek még javíthatóak.
Viszont, ami már érdekess lehet. Egy barátom, akit nagyon szeretek, hasonló helyzetbe került, mint amiben én voltam decemberben. Rossz érzés. Tudom, hogy mit érez át. Mik járnak a fejében. És teljesen ugyan azt reagálja a dolgokra, mint én anno. Próbálok rajta segíteni. Úgy veszem észre, hogy úgyahogy megyeget a dolog. Attól még, hogy én elszenvedtem ezeket, neki nem kell. És ha talán rajtam fog múlni, akkor nem is fogja.
Így viszont megismeri azt az oldalamat, amit hét év alatt sosem tapasztalt. És ez biztos, hogy furcsa lesz neki. Sőt, talán bizarr. 7 éve ismersz valakit, elkönyvelted. És aztán egy rossz esemény által egy kedves és segítőkész oldalát ismered meg. Jó, most fel lehet tenni a kérdést, hogy hűha, én kedves lennék?!
Aki velem kedves, azzal kedves vagyok. És ő sosem volt velem bunkó. Sosem bántott meg. Így én sem fogom.
Tarts ki, melletted vagyok!
És ez felemelő érzés.
Az iskolai dolgaim is rendben vannak. Apróbb pontatlanságokkal. De ezek még javíthatóak.
Viszont, ami már érdekess lehet. Egy barátom, akit nagyon szeretek, hasonló helyzetbe került, mint amiben én voltam decemberben. Rossz érzés. Tudom, hogy mit érez át. Mik járnak a fejében. És teljesen ugyan azt reagálja a dolgokra, mint én anno. Próbálok rajta segíteni. Úgy veszem észre, hogy úgyahogy megyeget a dolog. Attól még, hogy én elszenvedtem ezeket, neki nem kell. És ha talán rajtam fog múlni, akkor nem is fogja.
Így viszont megismeri azt az oldalamat, amit hét év alatt sosem tapasztalt. És ez biztos, hogy furcsa lesz neki. Sőt, talán bizarr. 7 éve ismersz valakit, elkönyvelted. És aztán egy rossz esemény által egy kedves és segítőkész oldalát ismered meg. Jó, most fel lehet tenni a kérdést, hogy hűha, én kedves lennék?!
Aki velem kedves, azzal kedves vagyok. És ő sosem volt velem bunkó. Sosem bántott meg. Így én sem fogom.
Tarts ki, melletted vagyok!
2010. január 31., vasárnap
Dream or Nightmare
Megint vele álmodtam. Nem hiszem el. Törlöm az életemből, törlöm mindenhonnan, kerülöm az olyan dolgokat, amiről eszembe jutna, boldog vagyok, és erre vele álmodok. Mintha az élet akarná, hogy ne tudjam elfelejteni. Már nem szeretem. De attól még vannak emlékek, amik jók voltak, megélnék újra, és fáj. És csak vele álmodtam...
Amúgy az álom nem volt valami nagy durranás:
Valamilyen oknál fogva átmentem. Így indult az egész, hogy a ház előtt állok. Bementem, és sehol senki. És végülis ennyi volt, hogy az üres lakásban jöttem-mentem, legfőképpen az ő szobájában. Ültem az ágyon pár percet. A halakat megetettem. Gépeztem. Meg ilyenek. De egyedül voltam ott. És így sorban jöttek az emlékek. Minden egyes tárgyról. De áh...
Kár ezen rágódni. Meg tök felesleges. Túlléptem. De az élet most szeret engem csesztetni. Nem fogom feladni. Sőt küzdeni fogok ellene. Én irányítom az életem, nem ő!
És hát a végére fel lehet tenni a kérdést.
Álom vagy rémálom?
Amúgy az álom nem volt valami nagy durranás:
Valamilyen oknál fogva átmentem. Így indult az egész, hogy a ház előtt állok. Bementem, és sehol senki. És végülis ennyi volt, hogy az üres lakásban jöttem-mentem, legfőképpen az ő szobájában. Ültem az ágyon pár percet. A halakat megetettem. Gépeztem. Meg ilyenek. De egyedül voltam ott. És így sorban jöttek az emlékek. Minden egyes tárgyról. De áh...
Kár ezen rágódni. Meg tök felesleges. Túlléptem. De az élet most szeret engem csesztetni. Nem fogom feladni. Sőt küzdeni fogok ellene. Én irányítom az életem, nem ő!
És hát a végére fel lehet tenni a kérdést.
Álom vagy rémálom?
2010. január 27., szerda
Road to ...
Hosszú útra keltem ^^ Egy hosszú és szeszélyes útra. Lassan és megfontoltan kell haladnom. Sok elágazás van, ahol jól kell döntenem. Szerencsére az idő nem lényeges tényező. Ráérek. Az első szakaszt már megtettem. Sikerrel. Vagy legalábbis én így gondolom. Nem tudom, mennyi van előttem, nem is akarom tudni. De a végére akarok érni. A végén kettő lehetőségem lesz. De erről nem én döntök. A döntést az addig megtett utam fogja eldönteni. És ez így jó. Így ad erőt és reményt.
Boldog vagyok.
Boldog vagyok.
2010. január 25., hétfő
Lehet, hogy...
Este azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy így kell lennie. Így van megírva. Direkt. Ki tudja?
Talán ez kell ahoz, hogy a jövőben egy jobb és boldogabb kapcsolatom legyen. Hogy megtapasztaljak egy nálam fiatalabbal levő kapcsolatot, előnyeit és hátrányait, és most talán egy velem egykorú, esetleg idősebb partnert találni. És ő vele majd tudni fogom már a hibáimat, amit nem fogok elkövetni.
A másik elgondolkodtató. Hogy most mi tévő legyek?
Keressem a következőt? Minden erőmet fektessem bele, hogy direkt megtaláljam? És akkor tán még a túlhajszolt keresési vággyal a rosszat választom.
Vagy várjak és üljek? Majd ő rámtalál a semmiből? De ha meg csak ülök a seggemen, fix, hogy nem fog semmi sem történni. Valahogy meg kell találni a középutat.
Nézelődni, nyitott szemmel járni, észrevenni a lehetőségeket, de nem kell túlhajszolni magamat. Néha picit visszaülni a seggemre, és picit élni. Talán így jó lesz.
Lehet, hogy így kell lennie.
Talán ez kell ahoz, hogy a jövőben egy jobb és boldogabb kapcsolatom legyen. Hogy megtapasztaljak egy nálam fiatalabbal levő kapcsolatot, előnyeit és hátrányait, és most talán egy velem egykorú, esetleg idősebb partnert találni. És ő vele majd tudni fogom már a hibáimat, amit nem fogok elkövetni.
A másik elgondolkodtató. Hogy most mi tévő legyek?
Keressem a következőt? Minden erőmet fektessem bele, hogy direkt megtaláljam? És akkor tán még a túlhajszolt keresési vággyal a rosszat választom.
Vagy várjak és üljek? Majd ő rámtalál a semmiből? De ha meg csak ülök a seggemen, fix, hogy nem fog semmi sem történni. Valahogy meg kell találni a középutat.
Nézelődni, nyitott szemmel járni, észrevenni a lehetőségeket, de nem kell túlhajszolni magamat. Néha picit visszaülni a seggemre, és picit élni. Talán így jó lesz.
Lehet, hogy így kell lennie.
2010. január 24., vasárnap
The Final Countdown...
2009. december 20.
Vége. És most tényleg.
Örökre. Nincs tovább. Elbasztam
ő pedig nem várt tovább.
Tovább ment.
2010. január 24.
Elkezdtem összepakolni a
cuccait. Amik itt maradtak.
Végig olvastam ezt a füzetet.
Tömör szeretet papíron. De ez
csak múlt. Sírva fakadtam.
Legalább még egyszer megölel-
hetném. Utoljára
"Néha ilyen is kell"
Bánk Léda
Dolgok, amik nálam vanak:
The Sims2
Divatos H&M cuccok
Csilli-Villi cuccok
Trendi Tini cuccok
Éjszakák
Szabadidő
Házi kedvenc
Egyetem
1 pár fülbevaló
1 darab kulcstartó pár
aki soha nem találkozik párjával
1 darab rózsaszín hastáska
1 darab nyaklánc
1 darab csuklószorító
1 darab 180cm-s rágógumidoboz
2 darab öngyújtó
1 darab kockás sál
23 darab vonatjegy
1 darab füzet
és egy halom emlék =/
Istenem, ad hogy a következő oldalra fel-
írhassam: Újra... Köszönöm, Ámen!
Ezt a füzetébe beleírtam. És így le van zárva a történet. Ennyi...
Vége. És most tényleg.
Örökre. Nincs tovább. Elbasztam
ő pedig nem várt tovább.
Tovább ment.
2010. január 24.
Elkezdtem összepakolni a
cuccait. Amik itt maradtak.
Végig olvastam ezt a füzetet.
Tömör szeretet papíron. De ez
csak múlt. Sírva fakadtam.
Legalább még egyszer megölel-
hetném. Utoljára
"Néha ilyen is kell"
Bánk Léda
Dolgok, amik nálam vanak:
The Sims2
Divatos H&M cuccok
Csilli-Villi cuccok
Trendi Tini cuccok
Éjszakák
Szabadidő
Házi kedvenc
Egyetem
1 pár fülbevaló
1 darab kulcstartó pár
aki soha nem találkozik párjával
1 darab rózsaszín hastáska
1 darab nyaklánc
1 darab csuklószorító
1 darab 180cm-s rágógumidoboz
2 darab öngyújtó
1 darab kockás sál
23 darab vonatjegy
1 darab füzet
és egy halom emlék =/
Istenem, ad hogy a következő oldalra fel-
írhassam: Újra... Köszönöm, Ámen!
Ezt a füzetébe beleírtam. És így le van zárva a történet. Ennyi...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
