De mint két felnőtt. Szemtől szembe. És csak az igazságot.
Mint egy póker meccs. Amikor a kör végén terítenek, és minden kiderül.
De eskü jól esett.
Boldog vagyok.
Megmaradtunk egy barátságban. Ami teljesen jó!
Kezdek túllépni. Egyik lábam már átért. Már csak a másikat kéne utána dobni.
De talán így könnyebb lesz. Igaz, vesztettem egy fontos személyt az életemből, viszont van egy új barátom. És ez mégiscsak sokkal több, mint a semmi. Ő most boldog. Viszonylag én is vagyok. Így a legjobb a mindkettőnknek. Pedig sokan mondták, hogy összeillettünk. Hát, mert külsőleg jól néztünk ki egy képen, azért az nem minden. De viszont...
Boldog vagyok.
Azt is mondta, hogy bármit elmondhatok neki, ami nyomja a szívem. Ha már barátság.
Szavánál fogtam, és el is mondtam mi bajom van. Amire ő a legtöbbször értelmes és elfogadható választ adta. Amit el is fogadtam.
Boldog vagyok.
Felálltam a padlóról. Megnéztem a cetlit. Elkéstél. Láttam a kerítésen túl, már valaki dolgozott a ház újraépítésén. Odaböktem neki egy "Jó munkát!" mondatot mosolyogva, és elindultam hazafelé. Újra szép lesz a ház.
Boldog vagyok.
Egyenlőre gyenge lábakon állok. Mint amikor egy csecsemő tanul járni. Próbál lépni. Élvezi, mert többet lát. De még tanulja az irányítást. Nagyjából én is így vagyok most. Még szokom az új helyzetet, de mondhatom hogy élvezem.
Boldog vagyok.
Van egy lány. Nem tudok még semmi konkrétat. De talán ő. Aranyos kedves. Olyan, amilyenre most szükségem van. És hát ugye, hülye ember saját kárán tanul, azt hiszem tudom mit hogyan kell. Őt el tudom magam mellett képzelni. Picit ellentéte az előzőnek (Ne haragudj, hogy így neveztelek meg, de nem akarom a neved kiadni.) És ez a hirtelen változás még talán jól is sül el. Így jó minden.
Mert boldog vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése